Mérleg Nyelve
2022. január 10. hétfő    19:00
Gyurcsány
Pro és kontra a volt miniszterelnökről objektív mércével
Ezt a cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 1.467
Az összes cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 55.463


Gyurcsány Ferenc nem véletlenül az egyik legmegosztóbb politikus a jelenlegi palettán: konfliktusvállaló alkata, szókimondó stílusa, és ellentmondásos miniszterelnöki szereplése okán is törvényszerű, hogy egyszerre képes kiváltani jelentős tömegek rajongását és utálatát is. Mindebben nagyon hasonlít a jelenlegi miniszterelnökre, de alighanem minden sikeres és karakteres politikusnak ez többé-kevésbé elkerülhetetlen sorsa. Nyilván akár jót, akár rosszat írok róla, sokan élesen vitatni fogják. Márpedig jót és rosszat is fogok írni róla, ahogy azt őszintén gondolom. Bár talán az átlag magyarhoz képest összességében jobb véleményem van róla, de messze nem tartozom a feltétlen hívei közé. Vele kapcsolatos kritikám azonban eléggé más természetű, mint amit legádázabb ellenségei, elsősorban persze a Fidesz-tábor leggyakrabban megfogalmaz róla.

A legkevésbé sem hálás feladat megosztó politikusokról véleményt fogalmazni, mégsem futamodok meg a feladattól. Nem lenne teljes a magyar politikáról felvázolt kép, ha kihagynám belőle a kulcsszereplőket. Így a következő, egymást követő három héten azt a három figurát fogom elemezni, akiket a jelenlegi magyar politikai mezőny három kulcsszereplőjének gondolok: Gyurcsány Ferencet, Orbán Viktort és Márki-Zay Pétert. Ahogy minden más témában, így róluk sem azt az egyoldalú képet szeretném felrajzolni, amit egyik vagy másik politikai oldal próbál sulykolni, csupán az erényeiket vagy csupán a negatív oldalukat feltárva. Ellenkezőleg, igyekezni fogok, hogy lehetőleg ne befolyásoljanak sem az adott szereplőt kritikátlanul ajnározni, sem az egyoldalúan lejáratni igyekvő hangok. Kizárólag az adott szereplő valós politikai teljesítményét, képességeit, szándékait és eredményeit szándékozom a mérlegre tenni, egyszerre kritikusan de egyszerre méltányosan. És mindezek alapján megfogalmazni, az adott politikustól reálisan mire számíthatunk vagy miben reménykedhetünk a jövőben, a 2022. áprilisi választásokat követően.

Politikai teljesítménye 2006 előtt

Gyurcsány egy igen nehéz sorsú családból származik, de mielőtt még a nagypolitika színpadára lépett volna, kiemelkedően sikeres üzletemberré küzdötte fel magát. Persze hogy ebben mekkora szerepet játszottak saját képességei, illetve a korábbi KISZ-ben eltöltött évek alatt megszerzett politikai kapcsolatai, ezt kívülről nehéz megítélni, talán akkor járunk el igazságosan, ha azt mondjuk, alighanem szükség volt mindkettőre a sikerhez (korai képességeit még az akkori Orbán Viktor is elismerte). Igencsak nehéz helyzetben vette át a kormányfői posztot Medgyessy Pétertől másfél évvel a 2006-os választások előtt: a kiélezett politikai verseny miatt érdemi mozgástere már nem volt komolyabb, esetleges népszerűségvesztést magában rejtő átalakításokra, holott az egyre csak gyűlő gazdasági problémák mellett a saját türelmetlen reformhevülete is sürgette volna azokat. Így maradt neki a látványos kommunikációs szereplés esélye 2006-ig, amit maradéktalanul ki is használt: határozott, Orbánnal bátran szembeszálló hangja hitet adott a baloldali tábornak, amivel szinte a sírból hozta vissza a választási esélyeket. A győzelemmel szerzett friss felhatalmazással felruházva aztán már tarthatatlannak érezte a sürgető feladatok halogatását, minderről elsőként a saját frakcióját kellett (volna) meggyőznie. Erről szólt valójában az őszödi beszéd.

Az őszödi fordulat és ami utána következett 2010-ig

Gyurcsány eredetileg tisztességes szándékai igencsak balul sültek el: az ország jobb irányba történő reformálására való igyekezete hevében olyan súlyos mondatok hagyták el a száját, amik manipulatív szándékkal kiforgatva tökéletesen alkalmasak voltak a személyével kapcsolatos bizalom aláásására. (Máig tisztázatlan ugye, pontosan hogyan szivárgott ki a beszéd, maradjunk annyiban, Őszödtől kezdve UD Zrt-n keresztül egészen a Pegasus-ügyig ívelően láthatjuk: a Fidesz páratlan politikai sikerének egyik titka nem más, mint a potenciális ellenfelekbe történő eredményes beépülés.) A kiszivárgás először is egy akut politikai vészhelyzetet, bizalmi válságot eredményezett, amelynek elhárítása mindannyiunk számára máig emlékezetes utcai összecsapások árán sikerült csak. A Fidesz-mitológiába utólag úgy vonult be az eseménysorozat, miszerint "Gyurcsány belelövetett a tömegbe", de az igazság valójában ennél jóval árnyaltabb. Nem kívánom mentegetni a rendőrséget, nyilvánvalóan súlyos szakmai hibákat követtek el, de azért nem lettem volna az akkori rendőri vezetők helyében, teljesen felkészületlenül érte őket a feldühödött tömeg agresszivitása. A spontán tüntetés műfaja még teljesen belefér a demokráciába, azonban a közintézmények vandál megtámadása, autók és kukák felgyújtása, utcakövekkel való dobálózás, tankok beindítása már a legkevésbé sem, a rendőrségnek ilyenkor nincs más választása, be kell avatkoznia a rend fenntartása érdekében. Ha a tömeg sokadik felszólításra sem vesz vissza a randalírozásból, marad az erőszak. De hogy az ennek során fellépő sajnálatos rendőri túlkapásokra személyesen Gyurcsány adott volna utasítást, abból természetesen egy szó sem igaz, még akkor sem, ha ezt a hazugságot azóta legalább 70 milliószor elismételték a Fidesz híveinek.

A miniszterelnök végül is maradhatott a pozíciójában, de nagyon meggyengülve, innentől folyamatosan súlyos bizalmi deficitet cipelve. Tényleges parlamenti többségét, így a kormányzóképességét ezzel gyakorlatilag elveszítette, érdemi reformok helyett így csupán sodródásra maradt esélye. Amíg tudott, próbált lavírozni ebben a helyzetben, újabb és újabb kommunikációs ötletekkel próbált túlélni, de ezek eredménytelensége valójában csak egyre nevetségesebbé tette még azok előtt is, akik alapvetően kitartottak mellette. Egy jellemző példa ebből az időszakból az Új Tulajdonosi Program ötlete (így írt róla akkoriban az Origo), melyet egy nagyszabású, hosszú évtizedekre meghatározó lépésként mutatott be, hogy aztán támogatás híján heteken belül a feledés homályába vesszen, és így 14 év távlatából már csak a hozzám hasonló fanatikus politikafogyasztók emlékezzenek rá. Kétségbeesett kapkodásának végül két 2008-as fejlemény, a Fidesz szociális népszavazása és a kirobbanó világgazdasági válság vetett véget: végleg elfogyott körülötte a levegő. Lemondott, helyét Bajnai vette át. Kormányzásának összmérlege az eredmény felől nézve így meglehetősen katasztrofális, gazdasági szempontból ebben az írásomban részletesebben is értékeltem már.

Gyurcsány 2010 utáni szereplése

Miután világossá vált számára az MSZP bizalmatlansága, megalapította saját pártját, a Demokratikus Koalíciót. Kívülről nézve úgy tűnik, Gyurcsány a saját kormányzása kudarcából megtanulta a leckét: hosszú távon csak úgy számíthat valódi politikai sikerre, ha előbb biztos hátországot épít maga mögött. A DK a kezdetektől az egyik legszervezettebb, legfegyelmezettebb pártnak látszik, és sokak számára imponáló, hogy szinte egyedüliként képviselik az Orbán rendszerével szembeni bátor, határozott hangot. Ugyanakkor kénytelenek viselni a pártelnök népszerűtlenségéből, vélt vagy valós hiteltelenségből fakadó terhet: nagyon sok politológus jövendölte, hogy soha nem lesznek képesek átlépni az 5%-os küszöb környékét. Bár ezekben az években is történtek a pártelnök hitelességét tovább bomlasztó történetek (például a meg nem talált diplomamunka vagy a bedobott, de soha nem bizonyított titkos külföldi Orbán-számla esete idézhető fel), de összességében elmondható, Gyurcsány eredményesen építi pártját, lényegesen nagyobb következetességgel és hatékonysággal, mint ellenzéki pártelnök társai. Az áttörést az a felismerés hozta el, hogy saját maga helyett felesége előtérbe helyezésével enyhíthető a hitelességi deficit és bővíthető a szavazótábor. Már a 2019-es EU választáson nagy sikert tudtak ezzel elérni, a tavalyi előválasztáson pedig kis híján (ha mondjuk két nappal tovább tart a Márki-Zay-Karácsony huzavona...) a miniszterelnök-jelölti pozíciót is. Végül azonban nem így történt, Márki-Zay érkezésével feltűnt az ellenzéken belül egy hasonlóan karakteres, de Gyurcsányénál hitelesebbnek látszó arc. Meglátjuk, hosszú távon ez milyen átrendeződéshez fog vezetni, nyilván alapvetően meghatározó lesz ebben az áprilisi eredmény.

Összegzés, mi várható tőle a jövőben?

Nemcsak a Fidesz, hanem nagyon sokan az ellenzék oldaláról is ördögi figuraként tekintenek rá, de én alapvetően másképp látom az ő karakterét. Akárcsak Orbán, magával ragadó szónoki és kommunikációs képességekkel rendelkezik, és mint azt elsősorban 2010 után megmutatta, a pártépítésben is tehetséges és ügyes stratéga (akárcsak Orbán). De nekem ezzel eddig semmi bajom, Orbánnal sem az a gondom, amit eddig felsoroltam. A gond ott kezdődik, milyen szándékkal és milyen célok érdekében mozgósítja egy politikus a hatalom által megnyílt potenciális erőforrásokat, lehetőségeket. Mivel lassan két évtizede folyamatos és kíméletlen bizalmatlanság és hidegháború van közte és szinte minden más politikai szereplő, sőt a sajtó jelentős része között, ezért teljesen természetes, hogy a DK-nál is kialakult sajnos a Fideszre olyannyira jellemző "ostromlott vár" szindróma, és ennek megfelelően kiépítették a (Fideszre hajazó) védelmi mechanizmusaikat, úgy mint összetartó politikusok, saját sajtó, kíméletlen trollhadsereg. Ez kétféleképpen értékelhető: egyrészt nagyon megnehezíti az ellenzéken belüli bizalmatlanság feloldását, ugyanakkor hatékony fegyvert ad a Fidesz hasonló megoldásaival szemben. De a magam részéről nem ezt tartom a lényeges pontnak, amikor Gyurcsány karakterét értékelem, hanem a feltételezhető szándékait, és ez alapján nincs okom olyan sötét jóslatokra, amiket Orbán esetében sajnos már láthattunk kibontakozni: Gyurcsány nem csinált közpénzmilliárdost sem a fiából, sem az apjából, sem a gázszerelőjéből, a sor folytatható. Nem adta semmi jelét a demokrácia intézményeinek lebontására irányuló szándékainak sem. És még hosszan sorolhatnánk, miért feltételezhető, hogy Gyurcsány egy sokkal élhetőbb Magyarország felépítésében érdekelt.

A tisztességesebb szándékai ellenére, én úgy látom, túl sok politikai hibát követett már el, és túl sok politikai sebet szerzett már ahhoz, hogy valaha még újra ő lehessen az első számú vezető. Az ő igazi tragédiája az volt, hogy szembetalálta magát egy végtelenül professzionális és hatékony karaktergyilkossági kísérlettel, a sajátjai pedig teljesen magára hagyták, így hosszú évekig magányos céltáblája volt a legképtelenebb lejáratási hadjáratoknak. Közben persze ő maga is elkövetett számtalan politikai hibát, de tény, hogy 5 éves miniszterelnöksége ellenére sem volt soha valódi hatalma a szándékai kibontakoztatására: elképzeléseit már az MSZP vezetésén is nagyon nehezen tudta csak keresztülverni, ha mégis sikerült, jött az SZDSZ akadékoskodása, és ha véletlenül ők is melléálltak, jött a Fidesz (például népszavazással) és lenullázta az amúgy is halovány reformnekibuzdulásokat. Jelenleg Gyurcsány és az ellenzék egésze sajátos róka fogta csuka állapotban vannak: kölcsönösen szükségük van egymásra a Fidesz legyőzéséhez. Egy másodpercig nem kételkedek Gyurcsány szándékában, hogy mindenáron szeretné legyőzni az ősi riválist, de számára igazából nem lenne tragédia a B forgatókönyv, egy választási vereség sem. A vereség okait a kapitányra lehetne fogni, így megszerezve az ellenőrzést szinte a teljes ellenzék felett, és aztán egyedüli erőként szembenézni a saját osztogatásai miatt megszorításokra kényszerülő Fidesszel. Nem teljesen irreális elképzelés. 

Így vagy úgy, a személye talán a legmegosztóbb kérdés az ellenzéken belül. 2010 előtti szerepvállalásáról sokan azt gondolják, ő hozta ránk az igazi nagy bajt, a kétharmadot, mások úgy látják, éppen hogy ő volt az egyetlen, aki elszántan küzdött Orbán ellen. 2010 utáni szerepvállalásáról sokan azt gondolják, a legfőbb akadálya az ellenzék megújulásának, mások úgy látják, az egyedüli szereplő, aki potens ellenpólust volt képes építeni Orbán ellen. Mindegyik megközelítésben van igazság, és talán csak nézőpont kérdése, ki melyiket teszi magáévá. Összességében úgy látom, amíg Orbán Viktor a porondon van, Gyurcsány is ott lesz, jobb ezzel mindenkinek megbarátkoznia.

 


Ezt a cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 1.467
Az összes cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 55.463