Mérleg Nyelve 2021. december 27. hétfő 19:00 Labdarúgás Legalább a kedvenc hobbiját felemelte! Vagy mégsem? | |
Ezt a cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 1.643 Az összes cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 58.585 Karácsonyra egy könnyebbnek, a kemény politikai területekhez képest jelentéktelenebbnek tűnő témát választottam. Valójában azonban legalább olyan tanulságos lesz a miniszterelnök személyes szívügyéről szóló írás mint a korábbiak, a szépnek szánt kirakat mögé nézve ugyanis olyan állapotokat találunk, amik fényesen rávilágítanak arra, miért is élünk Orbán vezetésével egy reménytelen, kilátástalan országban.
Gyermekkorom óta imádom a focit, játékosként és szurkolóként is egyaránt nagy szenvedéllyel viszonyultam mindig is hozzá. Bőven lett volna tehát mondanivalóm a témáról magamtól is, egy kedves barátom segítségével azonban még ennél is alaposabban sikerült felkészülnöm az írásra. Kölcsönkaptam ugyanis tőle egy könyvet, ami nagyon alaposan körbejárja a kérdést, bemutatja Orbán labdarúgó és politikai pályáját, és persze a kettő elválaszthatatlan összefonódását. Nemcsak azt tudhatjuk meg belőle, miyen indíttatásból és milyen múlhatatlan szenvedéllyel rajong a miniszterelnök a futballért, hanem azt is, mi mindent köszönhet még a labdarúgásnak, legyen szó akár kapcsolatrendszerről (az országot uraló narancsos elit szinte valamennyi figurája a focipályák környékén bukkant fel először Orbán életében), vagy legyen szó akár taktikai és stratégiai tanulságokról, amiket aztán beemelt a Fidesz politikai gyakorlatába is (vezérelv, összetartás, taktikai fegyelmezettség, kíméletlen győzni akarás, stb). A könyvből kibontakozik egy sok szempontból kiemelkedő intellektuális képességű, de lélekben a kisfiúkorban ragadt férfi reménytelen küzdelme a rajongásért, az elismerésért, a dicsőségért. Pechünkre mára egy egész ország vált rabjává ennek a kilátástalan, egyre gyötrelmesebb küzdelemnek. Roppant tanulságos olvasmány mindazok számára, akik szeretnék minél jobban megérteni, mi zajlik jelenleg Magyarországon! Itt látható egy összegfoglaló beszélgetés a szerzővel: Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer
A foci is olyan, mint az élet vagy a politika bármely területe: sikerek és kudarcok váltogatják egymást, amikből aztán szelektív szándékkal szemezgetve fényes győzelmekre vagy kiábrándító vereségekre egyaránt lehet később hivatkozni. Ha valós képet akarunk kapni, érdemes mindent mérlegre tenni. A hierarchia csúcsától indulva lefelé haladva 3 lépcsőben fogjuk elemezni a magyar labdarúgás jelenlegi állapotát, illetve elmúlt 12 éves összteljesítményét. 1. Válogatott 2. Klubcsapatok 3. Utánpótlás A három pont összesített értékelése: ezermilliárdos nagyságrendű adófizetői pénzek eredményeképpen sem az utánpótlásnevelésben, sem a profi klubok szakmai munkájában vagy eredményességében, sem a mérkőzések látogatottságában nem sikerült érdemi előrelépést felmutatni 12 év alatt. Egyedül a válogatott csapat büszkélkedhet évtizedek óta nem látott eredményekkel, a kijutás azonban szinte kizárólag a világverseny létszámemelésének, illetve néhány, a külföldi közegből érkezett edző és tucatnyi, időben külföldre szerződött játékos eredményes összmunkájának köszönhető. Joggal merül fel tehát a kérdés: hogyhogy nem hasznosul semmilyen módon a számolatlanul költött közpénz?
Mi a tanulság a politika számára? A legelszántabb akarat, a legpéldásabb szervezettség, és a világ összes közpénze sem elég értékelhető eredmények felmutatására, ha közben teljesen vakok és kritikátlanok maradunk néhány gyermeteg hiba elkövetésével kapcsolatban. Orbán és a foci esetében elsősorban az gátolja meg mindennemű pozitív szándék hosszú távú kibontakozását, hogy rövidtávú presztízsszempontok mindig felülírják a messzebbre tekintő koncepciókat, illetve hogy hozzáértő szakemberek helyett mindig szervilis, feltételek nélkül lojális embereket kell helyezni minden létező pozícióba, "akik miatt nem kell állandóan hátrafelé nézegetni". Ezek a kényszeres, paranoiás reflexek olyan mélyen részei a miniszterelnök személyiségének, amik szükségszerűen megfojtanak bármiféle átfogó, rendszerszintű, előre mutató kezdeményezést. Még a foci esetében is, hiába költi rá mindannyiunk pénzét úgy, mint ha nem lenne holnap. Velem együtt sokan aláírnák, hogy bár maradt volna a foci világában Orbán Viktor, lehetett volna belőle egy közepes futballista, vagy akár egy közepes edző. Mennyivel jobban jártunk volna. Az igazán vágyott elismerést és dicsőséget ott sem érte volna el, a sport világában sem a másikon mindenáron átgázoló, tisztességtelen eszközöket is bevető "bajnokok" vívják ki a tömegek őszinte megbecsülését. Pechünkre azonban kellően kitartó és ravasz stratégának bizonyult ahhoz, hogy egyre magasabb focipályákra merészkedjen és váljon rajtuk főszereplővé. A mindenáron való, görcsös győzniakarás sokáig elrepítheti a sportolót és a politikust egyaránt. De aki hozzám hasonlóan elég futballmeccset, sőt bajnokságot látott már életében, már sejtheti a csúfos folytatást: nem szokott szép vége lenni az ilyen történeteknek... Ezt a cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 1.643 Az összes cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 58.585 |