Mérleg Nyelve
2022. január 3. hétfő    19:00
Rezsicsökkentés
Ravasz szélhámosok jól sikerült átverésének mintaesete
Ezt a cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 1.721
Az összes cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 55.453


A félreértések elkerülése érdekében rögtön a legelején leszögezem: ahogy minden normális gondolkodású ember, úgy én sem vagyok ellene semmilyen, a magyar családok energiaterheinek enyhítésére irányuló, tiszta és méltányolható szándéknak. A legkevésbé sem. Azonban amit a tisztelt kormányunk "rezsicsökkentés" hívószó alatt immár kilencedik éve előad, azt a legnagyobb jóindulattal sem tudom ennek tekinteni. Hogy miért, ezt fogom kifejteni a mai írásomban.

Bevezetésképpen: mi is a rezsicsökkentés?

Aki esetleg a Holdon töltötte az elmúlt 8-9 évet, azok számára röviden összefoglalnám a sztori lényegét. 2013-ban az Orbán-kormány lényegében (azóta is érvényben lévő) hatósági fix árat rendelt el a lakossági energiaszektor számtalan területén (villany, gáz, távhő, stb..), pontosabban az akkori piaci árak hozzávetőleg 80 %-án fagyasztotta be az árakat. A műveletet elkeresztelte "rezsicsökkentésnek", és az általa uralt propagandasajtóban azóta naponta 70 milliószor elismétli, mekkora jótéteményt kaptak ezáltal a magyar családok. A kritikákat megfogalmazókat igyekeznek mindig a magyar érdekeket gonosz módon támadó erőként lefesteni a saját közönségüknek, saját magukat pedig természetesen a támadások ellen, a magyar családok érdekében heroikus harcot vívó hősökként.

Miért kritizálható?

  • Mert kommunista gazdaságfilozófiát követ. Az 1989-90-es rendszerváltás egyik ikonikus alakja kétségkívül Orbán Viktor volt, szavakban mindenképpen az egyik legharsányabb szorgalmazója volt a múlt meghaladásának. Három legfontosabb követelése a politikai, jogi és gazdasági változások kikényszerítése volt: az egypártrendszer helyett valódi politikai versenyt, a pártállam uralma helyett demokratikus és jogállami intézményrendszert, az állam által uralt tervgazdálkodás helyett pedig szabad versenyen alapuló piacgazdaságot sürgetett. Hogy manapság mekkora hévvel képviseli a szabad, tisztességes versenyt például a politikai küzdelem vagy a sajtó területén, azt ítélje meg mindenki saját belátása szerint. Most koncentráljunk csak az utolsó szempontra, a szabad piacgazdaságra! Ha valami, akkor a hatósági ár élesen szembemegy a piacgazdaság logikájával, tipikus kommunista gazdaságpolitikai elemként tekinthetünk rá. Ez nem azt jelenti, hogy átmenetileg, kivételes helyzetekben ördögtől való lenne az alkalmazása akár még piaci körülmények között is, de tartósan, égető szükség hiányában kifejezetten a kommunista jelzővel írható le a legpontosabban. Hogy a szavakban amúgy máig antikommunista szólamokkal operáló Fidesz hívei mégis kritikátlanul tapsolnak hozzá, azon nincs mit csodálkoznunk: ennél nagyobb következetlenségeket is simán elhisznek, ennél élesebb hajtűkanyarokat is gond nélkül bevesznek, amennyiben egyenesen Orbán Viktor szájából hallják azokat. Soha ne keressünk logikát, vagy bármiféle racionalitást egy olyan ember gondolkodásában, aki nem hajlandó elismerni ennek az ordító ellentmondásnak a létezését!
  • Mert csupán egy szemfényvesztés. Egy olyan áru esetén, amelynek előállítása fölött kontrollal bírunk, volna értelme az ár csökkentésének, méghozzá az előállítási folyamat racionalizálása, olcsóbbá tétele révén. Egy külpiacokról beszerzett, adott beszerzési árú erőforrás esetén teljesen nevetséges már a felvetés is. Aki életében 5 percnél többet foglalkozott már közgazdaságtannal, az pontosan érti az ár megkerülhetetlen szerepét, de szívesen kifejtem pár mondatban. Amivel az egészet eladták, miszerint kapzsi nagyvállalatok a magyar családok kárára extraprofitra tettek szert, és a rezsicsökkentés csupán ezt az extraprofitot nyirbálta meg, természetesen nem állja meg a helyét, a szabadverseny körülményei között nem tud tartósan kialakulni az extraprofit jelensége. Amennyiben a hatósági ár miatt mesterségesen fenntartunk egy olyan állapotot, amelyben a vállalatok nem képesek a költségeiket megtérítő és egy elvárt profitot termelő módon működni, akkor be fogják szüntetni a tevékenységüket, és szerepüket az államnak kell átvennie (lehet éppen ez volt az egyik cél?). Azok (mármint az állami közműszolgáltatók) azonban ugyanúgy veszteségesen tudják csak működtetni a "boltot", pontosabban a tapasztalatok szerint még veszteségesebben, mint a profitorientált, racionálisabb működésre képes magánvállalatok. Tehát akkor végső soron hol keletkezik a hatóságilag túl alacsony ár miatti veszteség? Igen, az államnál. És kinek kell kipótolnia ezt a veszteséget? Igen, az adófizetőknek. Orbánnak elég nagy szerencséje volt (vagy előre látta a piaci folyamatokat, igazából mindegy is), hogy a 2013-as bevezetés után jókora csökkenés következett be a legfontosabb energiahordozók világpiaci árában: igazából a 20%-os rezsicsökkentésnél jóval jelentősebb mértékben, ráadásul tartósan, egészen 2018-ig így is maradt. Ez azt jelenti, hogy ezekben az években valójában magasabb árat fizettek a magyar fogyasztók, mint ami rezsicsökkentés nélkül, a piaci logikából következett volna (sőt még olyan sokmilliárdos lopásokra is futotta a mozgástérből, mint az emlékezetes MET ügyre), miközben a Fidesz hívei véresre tapsolták a kezüket, hogy megvédte Orbán őket a drága rezsitől. 2018 után az árak felzárkóztak az eredeti szintre, ezzel még úgy ahogy eldöcögtek a nagy cégek. Az utóbbi 6-12 hónapban azonban ugrásszerűen emelkedtek a világpiaci energiaárak, a leglátványosabban a földgázé (nagyjából háromszorosára). Ez így nyilván már fenntarthatatlan állapot, márpedig a szakértők arra tippelnek, tartósak maradnak a magas világpiaci árak. Ha Orbánnak szerencséje van, nagyobb botrány nélkül kihúzza valahogy a választásokig (persze indirekt addig is adófizetői pénzből finanszírozható csak a veszteség), és nem szembesülnek látványosan a választói, mennyire át lettek verve.
  • Mert szociálisan igazságtalan. A legszegényebb réteget kevésbé érinti a rezsicsökkentés, sokan közülük gáz vagy távhő helyett fával fűtenek, márpedig a tüzifa piacán 20%-os csökkenés helyett inkább masszív drágulással szembesültek a fogyasztók 2013 óta. De akiket érint, ott is joggal vetődik fel a kérdés: miért vonatkozik mindenkire egyformán és korlátlanul? Ha valóban a rászorulók segítése lett volna a cél, köthető lett volna jövedelmi viszonyokhoz, vagy korlátozható lett volna egy megadott fogyasztásig (mint pl 2010 előtt, az Origo cikke alapján). Így azonban az lett az eredménye, hogy a valóban rászoruló, alacsony fogyasztású családoknak kisebb a megtakarítása, mint az amúgy is anyagi bőségben, luxusfogyasztással élő gazdag családok megtakarítása. Nem lehetett volna ezt igazságosabban csinálni?
  • Mert nem ösztönöz a takarékosságra. Az utóbbi szempont (miszerint nemhogy nem korlátozza, hanem éppenhogy ösztönzi a fölösleges luxuskiadást, az elkerülhető energiapazarlást) már csak azért is katasztrófa, mert élesen szembemegy az egyre kritikusabb méreteket öltő ökológiai fenyegetés megoldására irányuló törekvésekkel. A zöld megfontolásokat persze nem elsősorban a családok alapvető szükségleteinek kielégítésének korlátozásával kell biztosítani (bár itt is akadna megfontolnivaló, amennyiben élhető környezetet szeretnénk majd továbbadni az utánunk jövő generációknak). Az viszont, hogy a fölösleges energiapazarlást még ösztönözzük is ezzel az eszközzel, kifejezetten olaj a tűzre, megengedhetetlen és visszafordíthatatlan bűn!

Miért csinálja mégis a kormány?

  1. A kommunikációs haszon reményében. Egy ócska és manipulatív statisztikai trükk, a 2013-as piaci árakkal való összevetés révén az a hamis látszat kelthető, hogy a rezsicsökkentésnek köszönhetően jelentős, sőt az évek során egyre halmozódó megtakarítást érhettek el a magyar családok. Ennek egyoldalú sulykolásával komoly politikai hasznot tudott magának bezsebelni az Orbán-kormány, hiszen sokan nem gondolnak bele a mélyebb közgazdasági összefüggésekbe, és eleve csak nagyon felületesen tájékozódnak ilyen kérdésekről. A következő példa révén nyilván nem kívánok általánosítani minden Fidesz-szavazóra, de azért egyedi esetnek sem gondolom, így jól rávilágít arra, kitartó sulykolással miképp ér célba az üzenet széles tömegeknél. Füzesabonyi polgártársunk 3:05-től elmagyarázza (ide kattintva indítható a videó), hogy a kormánytagok nagylelkűsége (nevezetesen: szétdobják a keletkező veszteséget) tette lehetővé a "zárcsökkentést", amiért nem lehet eléggé hálás, amikor a szavazófülkéhez járul.
  2. Más szereplők kiszorítása érdekében. Csupán egy járulékos, és csupán vélelmezett szándék a rezsicsökkentés álcája alatt a kormánytól független, külföldi szolgáltatók kiszorítása a piacról. A folyamat egyébként számtalan jel szerint már most is zajlik, és az utóbbi hónapok árrobbanása után vélhetően fel is fog gyorsulni. Bár az ilyen váltásokat mindig hangos sikerként tudja eladni a kormány ("profitéhes külföldi kezek helyett újra magyar tulajdonba került egy kulcsfontosságú szektor" és hasonló hangzatos címekkel), és ennek megfelelően mindig dörgő tapsvihar fogadja a Fidesz tábor oldaláról, de a tájékozott és elfogulatlan szavazók számára nyilvánvaló, mi is zajlik tulajdonképpen: amikor az állam, vagy egy oligarcha kezébe kerül a szolgáltatás, akkor az addigi külföldi tulajdonos vesztesége a továbbiakban az állam, vagyis mindannyiunk veszteségeként, vagy elmaradt profitjaként jelentkezik. Nincs tehát miért tapsolni, a legkevésbé sem.
  3. A szabadságharcos kormány képének erősítése érdekében. Jó előre kalkulálható hatása volt ez is a rezsicsökkentésnek: számtalan kritikus hang fog érkezni mindenféle irányból, a propagandasajtó pedig ügyesen mindig be tudja őket úgy állítani, miszerint az ellenzék, Brüsszel, stb. valójában a magyar családok érdekeit támadja, a kormány pedig hősiesen megvédi azokat. A propagandából kritikátlanul tájékozódó tábor így lelkesen tapsol ehhez az erőltetett és abszurd meséhez (a szabadságharc parodisztikus, ám annál szórakoztatóbb ábrázolását láthatod, ha ide kattintasz). Így például ahhoz az állításhoz, hogy Brüsszel bele akar avatkozni a szabad magyar piacokba. Miközben az igazság az, a csatlakozáskor elfogadtuk a jogharmonizációt, amelynek része volt az energiaunió, aminek célja éppen a fogyasztó érdekeinek védelme volt, méghozzá a versenyalapú hatékonyságnövelés által. Aki ebbe beleavatkozott, az éppen a magyar kormány volt, a hatósági ár egyoldalú kiszabása révén. Így jogilag természetesen nem is volt más lehetősége Brüsszelnek, mint megindítani a kötelezettségszegési eljárásokat, pl. a rendszerhasználati díjak rendeleti szabályozása ellen.

Milyen lenne a valódi rezsicsökkentés?

Amennyiben valóban a hosszú távon fenntartható, minden család számára egyaránt elérhető energia volna a cél, éppen az ellenkező utat volna érdemes követni: az árverseny felszabadítása révén hagyni és erősíteni kellene a szabad verseny kibontakozását az energiapiacon. Sajnos erre még jó darabig nem számíthatunk: a Fidesz olyan szinten avatta a magyar politika "szent tehenévé" a rezsicsökkentést, hogy belátható időn belül egyetlen politikai erő sem fog hozzányúlni (ezt az ellenzék és annak vezetője is világossá tette).

Addig is, azért bőven maradna fontos szerepe a mindenkori kormánynak. Például célzott, kifejezetten a rászoruló családoknak járó kedvezményekkel, támogatással. Például energiatakarékosabb és környezetbarátabb technológiai megoldások támogatásával (napelemekkel, nyílászárók cseréjével, falszigeteléssel). Ráadásul utóbbi, zöld megoldások beruházási költségeit sem az adófizetők zsebéből kellene előteremteni, hiszen Brüsszel igen nagyvonalúan támogatná az ilyen kezdeményezéseket, amennyiben a jelenlegi kormány partner lenne benne.

Egyszóval a valódi rezsicsökkentés pont olyan lenne, amit Márki-Zay Péter szorgalmaz minden, erre vonatkozó beszédében. És nem csak dumál róla, Hódmezővásárhelyen nagyszerű példát is mutatott már arra, hogyan lehet mindezt a gyakorlatban is eredményesen megvalósítani. A Fidesz persze mindent elkövet, hogy ezek a szándékok, Márki-Zay Péter és az ellenzék valódi elképzelései ne kaphassanak nyilvánosságot a saját szavazóik előtt. Mint minden más kérdésben, ebben is mélységesen lenézi a saját szavazóit, és nevetséges hazugságokkal, félremagyarázott mondatokkal próbálja etetni őket.

Összegzés: mit kell tudni a rezsicsökkentésről?

A rezsicsökkentés nem más, mint egy piti politikai érdekek mentén felépített, ócska és manipulatív trükkre alapozott, de ügyesen kivitelezett kommunikációs hókuszpókusz. Mivel óriási tömegek kerültek a hatása alá, és a Fidesznek továbbra is politikai hasznot termel, még jó darabig nem szabadulunk tőle, a csapdájában kénytelen vergődni az ország. Pedig mára már jóval több (gazdasági, ökológiai) kár származik belőle, mint amennyi vélt hasznot valaha hozott Magyarországnak.

Források, akit bővebben is érdekel a téma, ajánlom ezeket a cikkeket a tájékozódásra:


Ezt a cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 1.721
Az összes cikket épp most - látogató olvassa, összes letöltés: 55.453