Ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a jelenlegi magyar politikai erőviszonyokon! A tisztánlátásunkat elvileg segíteni hivatott közvéleménykutató intézetek olyan sokszor megégették magukat az elmúlt években, és jelenleg is annyira ellentmondásos (talán minden korábbinál széttartóbb) eredményeket mutatnak, amik csupán a közvélemény összezavarására alkalmasak. Hogy mi lesz a végeredmény 2022 áprilisában, 4 hónappal korábban természetesen nem tudhatom, addig még igen sok váratlan esemény történhet, ami esetleg teljesen felborítja a jelenlegi állapotokat. Írásomban a számszerűen kalkulálható, valószínűsíthető folyamatokat fogom röviden elemezni, és ezek alapján egyértelmű következtetésre jutok, józan számítások alapján jelenleg melyik oldal győzelme tűnik sokkal valószínűbbnek.

Hogyan olvassuk és értékeljük a pártpreferencia kutatásokat?

Kezdjük akkor rögtön a közvéleménykutatásokkal, matematikusként talán van némi rálátásom arra, mennyire érdemes őket komolyan venni. Nem fogok elveszni most statisztikai módszerek rejtelmeiben, a lényegre szorítkozok: egyetlen kutatás eredményéből soha nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, az összes intézet adatait érdemes követni, és csupán a több hónapos távlatban kirajzolódó változásokat indokolt érdemi trendként elkönyvelni. A tévedéseikkel kapcsolatban méltányosabb vagyok mint sokan mások: a közvélemény pontos feltérképezése eleve egy nehéz, bizonytalan szakma, és Magyarországon még számos speciális szakmai és politikai körülmény nehezíti a munkájukat. Sajnos a sajtó folyamatosan tele van szemetelve rendkívül színvonaltalan, egyoldalúan szelektált vagy felületesen interpretált közvéleménykutatási adatokkal és értelmezésekkel (ha valaki mégis szeretne bővebben olvasni egy szakmabelivel készült, alaposnak mondható interjút, ezt a cikket ajánlom).

A szakmai módszerek folyamatos érlelésének egyik elengedhetetlen feltétele volna a sűrű és pontos visszajelzés, azaz a megbízható választási eredmények. Hiszen egyedül ezek jelentenek egy mérési pontot, egy precíz visszajelzést a prognózisokról. De választásokat ugye viszonylag ritkán rendeznek, és még azok eredményeinek megbízhatósága kapcsán is gyakran felvetődnek aggályok (hogy ezek az aggályok, a választási csalásokról szóló mítoszok mennyire megalapozottak, azzal majd egy későbbi írásban foglalkozok). Tendenciaként annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy amikor viszonylag tiszta, az ellenzék által is alaposan kontrollált körülmények között rendeznek egy választást, akkor nagyon gyakran igen pozitív meglepetést okoz az ellenzék, számtalan példát lehetne sorolni az elmúlt évekből. Például az egyik legfrissebb, és legnagyobb mintájú választási eredmény a 2019-es önkormányzati választás volt, elsősorban a budapesti főpolgármester személye kapcsán született előzetesen nagyon sok kutatás. A kormányközelinek mondott intézetek (Nézőpont, Századvég) utolsó mérési adatai átlagosan 50-43 arányú Tarlós győzelmet, míg a kormánytól függetlennek mondott intézetek (Medián, Publicus, Závecz) utolsó adatai átlagosan 48-47 arányú Tarlós győzelmet jeleztek. Ehhez képest a budapestiek 51-44 arányban Karácsonyt választották meg főpolgármesterüknek. Sok hasonló példa igazolja még a gyanút, miszerint a közvéleménykutatások (még a kormánytól függetlenek is) félrehordanak a Fidesz felé, nem is kevéssel.

Akkor mindezek alapján mit jeleznek most az eredmények, ki vezet?

Valamennyi publikált kutatást és az ezzel kapcsolatos megfontolásokat mérlegre téve, nekem a következő kép rajzolódik ki jelenleg, 2021 decemberében: a tavalyi covid lezárások következtében kibontakozó gazdasági nehézségek és az ellenzék egységesülése miatt az ellenzék nagyjából egy éve stabilan átvette a vezetést, az előválasztási folyamattal pedig stabilizálta előnyét. Az elmúlt két hónapban a visszafogottabb kampányolás és a kormány kétségbeesett osztogatása miatt ez a folyamat megtorpant, de minden bizonnyal még mindig fölényben van az egyesített ellenzék a kormányoldal támogatóival szemben. Jól tudom, hogy számtalan ennek ellentmondó adat és cikk jelenik meg folyamatosan, és arra számítok, hogy ez nem is fog változni áprilisig: nagyon komoly erők érdekeltek abban, hogy a választásokig fenntartsák a Fidesz erejének illúzióját. A felelőtlen és mértéktelen osztogatás maga a legfényesebb bizonyíték arra, hogy a Fidesz sem érzi magát biztosan a nyeregben.

A bizonytalan kutatások helyett induljunk ki akkor konkrét számokból!

Ha arra a kérdésre keressük a választ, mi várható a 2022-es választáson, induljunk ki a 2018-as eredményből, és nézzük meg, milyen változások történtek azóta! A magyar választási rendszer rendkívül bonyolult, kompenzációs listák, D'Hondt mátrixok és mindenféle egyéb finomságok ismerete szükséges a végeredmény modellezéséhez. 2018-ban a Fidesz listáját összesen 2608 ezer, azaz durván 2,6 millió választó támogatta (plusz még elég sokan a határon túlról, de az ő szavazatuk nem számít bele a körzeti jelöltek versenyébe, márpedig döntő módon ott fog eldőlni a választás). A jelenlegi ellenzéki tömböt alkotó pártok akkor 6 különböző listával indultak, ezek összesen 2693 ezer, azaz durván 2,7 millió szavazatot kaptak. Vagyis belföldről többen (választókerületenként átlagosan 800-al többen) támogatták az ellenzéket. Azért tudott mégis fölényes győzelmet aratni a Fidesz, mert a többfelé eloszló ellenzéki egyéni szavazatok miatt a 106 körzetből 91-et meg tudtak nyerni. Amennyiben ezek a szavazatok mindenhol a legesélyesebb jelöltre mentek volna, a Fidesz 91:15 helyett csupán 54:52 arányban nyerte volna az egyéni körzeteket. Márpedig jövő áprilisban pontosan ez lesz a helyzet, az ellenzék mindenhol felsorakozik az előválasztáson kiválasztott, legesélyesebb jelölt mögé. A 2018-as listás eredmény ilyen kiegyenlített egyéni eredmény mellett ugyancsak szoros, minimális ellenzéki előnyt eredményezne, amit a Fidesz éppen ellensúlyozni tudna a határon túli szavazatokkal. Vagyis mindent összevetve: ha a 2018-as pártpreferenciák nem változnának semmit, 2022-ben nemhogy Fidesz kétharmad, de pontosan fej-fej melletti eredmény születne. Csakhogy közben eltelt 4 év, sok minden történt, amik miatt változhattak a 2018-as preferenciák. Ezeket vesszük most sorra.

• Demográfiai változások. 4 év alatt elhunyt közel félmillió, többségében nyugdíjas választó, viszont helyettük szavazóképes korba lépett közel ugyanennyi fiatal. Előbbiek körében erősen felülreprezentált, utóbbiak körében erősen alulreprezentált a kormánypárti támogatók aránya, a teljes lakossághoz képest. Mindez legalább 100 ezerrel tolja el az erőviszonyokat az ellenzék felé.
• Gazdasági változások. Sok igazság van abban, hogy a bizonytalanok jelentős része az aktuális anyagi helyzete függvényében dönt a regnáló hatalom további támogatásáról, vagy annak leváltásáról. 2018-as adatok: 310 ft-os euro, 2-3 %-os infláció, 70-72 %-os államadósság, 2%-os államháztartási hiány. Ugyanezek az adatok jelenleg: 367 ft-os euro, 7-8 %-os infláció, 80 % fölötti államadósság, 9-10 %-os államháztartási hiány. A makrogazdasági helyzet tehát összehasonlíthatatlanul rosszabb most, és ezen túlmenően nyilván vállalkozások százezreit, családok millióit tépázta meg így vagy úgy a covid helyzet. Valamennyit ezen nyilván javít az osztogatás, de azért ennek szavazatokban mért hatása 3 ok miatt is erősen kérdőjeles: egyrészt sokan átlátnak a szitán, vagyis az osztogató nemtelen szándékán, másrészt aki elmúlt már középcsoportos óvodás az tisztában van vele, hogy a hitelből történő osztogatás árát nekünk magunknak kell majd visszafizetnünk, méghozzá a kamataival együtt, harmadrészt 15-20 %-os infláció érzékelés mellett néhány százalékos osztogatás aligha kompenzálja a nap mint nap tapasztalható veszteségeket. Összességében tehát a Fidesz jelenleg sokkal nehezebb gazdasági körülményekkel vág neki a választásnak, mint 4 évvel korábban.
• Közhangulati változások. Két szempontból is nagyon nehéz helyzetben, harapófogóban van a Fidesz. Egyrészt valamennyi hosszan kitartó hatalom természete, hogy idővel fogy a frissessége, az ereje. A szavazók megunják a kiismerhető húzásaikat, megelégelik a becstelen korrupciót, és új megoldásokat keresnek. Mindegy hogy mi, csak jöjjön már valami új. Már 2018-ban is megfigyelhető volt ez a tendencia, de az elmúlt 4 évben csak még tovább gyorsult ez a folyamat, a Fidesz hitelességének kopása. Erre jön még rá a koronavírus járványhelyzet összes nehézsége: a politika iránt korábban teljesen közömbös választók aktivizálódása, és a hatalom tehetetlenségével való elégedetlenségük kifejezése. Szerte a világon, szinte bárhol tartanak választást a covid óta, gyakorlatilag mindenhol bukik az aktuális kormány, egy általános elégedetlenség söpör végig a világon, ennek hatását a válságot feltűnően gyengén kezelő Orbán-kormány sem tudja elkerülni. 
• Politikai változások. Bő két éve a magyar választók 25-30 %-ánál polgármester váltás történt: az addigi kormánypárti helyett ellenzéki városvezetés irányítja már a települést. Ezekben a községekben a szavazók nagy része azóta legalább helyi szinten már nem csak a propagandamédia nyomulását láthatja, ellenben folyamatosan szembesülhet a központi kormányzat kivéreztető taktikájával. A Fidesz szavazókat ugyanúgy sújtják ezek az elvonások, csúnyán visszaüthet még ez a taktika jövő áprilisban. De egy ennél sokkal lényegesebb politikai változás is történt 2018-hoz képest: felbecsülhetetlen jelentőségű a hazai ellenzék szövetségkötése! Az akkori erőtlen vidéki jelenlét, széttartó üzenetekkel operáló pártkampányok, egységes program, üzenet és vezetők hiánya helyett most sokkal szervezettebb vidéki jelenléttel, egységes kampánnyal, programmal, üzenettel és vezetőkkel vághat neki a választásnak az ellenzék. Most egyértelműen látszik egy potens kihívó, akkor meg még csak az sem volt egyértelmű, ki is a kihívó. Óriási különbség ez, a fej-fej melletti csata jóval esélyesebbé teheti most az ellenzéket sok bizonytalan szemében. Arról nem is beszélve, egy jobboldali értékrendű vezetővel indul csatába az ellenzék, a Fidesszel elégedetlen jobboldaliak szemében ő sokkal hamarabb lehet egy támogatható alternatíva, mint egy baloldali politikus. Egy hatékony kampánnyal, a kormány hazugságainak és bűneinek feltárásával most sokkal nagyobb esély mutatkozik a korábban gránitszilárdságú Fideszes szavazótömb bomlasztására. 
• Választási kontroll változások. Már most sokkal előrébb tart az ellenzék a választás tisztaságát ellenőrízni hivatott saját számlálóbiztosok, és egyéb felügyeleti szervek megszervezésében, mint 2018-ban a választás idején. És áprilisig minden bizonnyal kiteljesedhet ez a folyamat: a legutolsó szavazókörben is ott lesznek az ellenzéki felügyelők, a 4 évvel korábbihoz képest sokkal kisebb mozgásteret hagyva ezzel a Fidesznek a szavazatokkal történő manipulációra. Azt, hogy ez pontosan mennyit hozott a konyhára a Fidesznek 4 éve, csak ők tudhatják pontosan, mindenesetre most nyilvánvalóan sokkal nehezebb dolguk lesz. Talán az egyetlen terület, ahol még 2018-hoz képest is még jobban a maguk javára tudják billenteni a mérleget, az a határon túli szavazatok lesznek, de az legfeljebb 2-3 plusz mandátumot hozhat csak, és az egyéni körzeteket egyáltalán nem érinti, márpedig alapvetően ott fog eldőlni a választás.

Mindent összesítve, várhatóan akkor kinek a győzelmét hozza majd 2022?

2018-ban csúcsponton volt a kormánypárt, az akkor elért 2,6 milliós eredmény aligha ismételhető meg, hiszen minden létező társadalmi-gazdasági-politikai folyamat ellene játszott az elmúlt években, csupa lefelé mutató kockázattal kell tehát számolniuk. Az ellenzéknél éppen ellenkezőleg: gyenge és megosztott állapotukban érték el az akkori 2,7 milliós eredményt, a folyamatok azóta az ő kezükre játszanak, erős és egységes állapotukban minden bizonnyal felül fogják múlni az akkori eredményt. Reálisan számolva tehát a Fidesznek nagyon-nagyon kevés esélye maradt a győzelemre, személy szerint én úgy gondolom, sokkal nagyobb sansza van a kétharmados ellenzéki győzelemnek, mint a sima kormánypárti többségnek.

Miben reménykedhet még Orbán?

Leginkább a csodában. Valami olyan váratlan (vagy a Fidesz által szándékosan előidézendő) eseményben, ami alapvetően felülírja a fenti racionális gondolatmenetet, számítást. Például abban, hogy Márki-Zay Péternek nem sikerül áprilisig összetartani az ellenzéket, szétesik az egység. Nap mint nap láthatjuk, miként iparkodik mindent elkövetni ennek érdekében a kormánypárt. De őszintén szólva én jelenleg nem látom ennek komoly esélyét, éppen ellenkezőleg! Az ellenzéki egység megszületése, 2018 vége óta, tehát most már kereken 3 éve károg a teljes fideszes sajtó, és gyakran a független sajtó is azon, hogy úgyis szétesik az ellenzéki pártok összetartása. Csakhogy a valóságban meg éppen ellenkezőleg, egyre jobban összekovácsolódnak a pártok. Végigcsinálták az előválasztás nehéz folyamatát, túlélték az ott kibontakozó nyílt vitákat, azóta kék szalaggal állnak ki közös sajtótájékoztatóra még a DK-s jelöltek is, és eszük ágában sincs összeugrani most, a győzelem egyre kézzelfoghatóbb közelségében. Minél jobban próbál éket verni a Fidesz közéjük mondvacsinált ügyekkel, annál jobban erősíti köztük a kohéziót. Aztán abban is reménykedhet még Orbán, hogy napvilágra kerül valami olyan erejű, botrányos korrupciós ügy, ami alapjában megrengeti az erőviszonyokat. De őszintén szólva, én ezt ugyanolyan gyermeteg várakozásnak látom, mint arra apellálni, hogy összevesznek az ellenzéki pártok. A Fidesznek legalább annyi aggódnivalója van amiatt, hogy az utolsó hetekben mit fúj majd be a szél a szerkesztőségek ablakán, mint az ellenzéknek. Maguk ellen hergelték most már szinte az egész világot, komoly erők érdekeltek abban, hogy megállítsák végre a kínai és orosz érdekek elvtelen kiszolgálását (lásd még: kínai egyetem és vasút, orosz atomerőmű és kémbank). Szóval Orbán helyében nem aludnék túl nyugodtan, mikor aktivizálja magát újra az ördög ügyvédje, vagy mikor kerül elő egy újabb anyag például arról, ki volt még az a nyolc fideszes politikus, akikkel Szájer a brüsszeli szórakozóhelyeket látogatva "küzdött a liberális lmbtq fertő ellen".

A Fidesz tehát óriási bajban van. És ezt pontosan tudják ők is, sokkal jobban mint bármelyikünk. Egyáltalán nem véletlen a közvagyon alapítványokba, vagy külföldre történő menekítése. Egyáltalán nem véletlen a kétségbeesett osztogatás sem (vajon 4 éve, ezerszer jobb gazdasági körülmények mellett miért nem érezték szükségét hasonló szavazatvásárlási kísérleteknek?). Egyáltalán nem véletlen Volner, Szanyi és Gattyán pártjának megjelenése sem. És ráadásul az egészet el kell titkolniuk a saját közönségük elől, mert ha a választóik szembesülnének vele, valójában milyen rosszul állnak, az utolsó esélyük is elszállna. Ezért az utolsó pillanatig tele lesz a sajtójuk a győzelmi jelentésekkel, a fölényes vezetésüket mutató házi közvéleménykutatásaikkal. És a híveik nyilván el is fogják hinni, ennél sokkal vadabb meséket is elhisznek a propagandasajtónak.