Egymástól végletesen elszakadni látszó információs buborékokban rekedt a magyar közélet javarésze. Bármelyik buborékban is vagyunk, ott él mindannyiunkban a vágy, hogy megértsük és meggyőzzük a másikat, de az Istennek sem sikerül. Ha már eleve "felspanolt" vitapartnerek találkoznak egymással, jó eséllyel azonnal sértegető sorosbérencezésbe, libsibolsizásba illetve narancsdroidozásba, agymosottbirkázásba fordul az "eszmecsere" (valahogy úgy, ahogy a videón látható). Egymás megértése helyett csak egyre nagyobb az értetlenség, egyre erősebbek az indulatok. Hogy miért? Elmagyarázom.

Mert érzelmi alapon próbálunk vitázni. A vita tárgyához márpedig a szívünk egészen másképp, éppen ellentétesen viszonyul: amit az egyik tábor rajongásig imád, azt a másik tábor kíméletlenül gyűlöli, és persze fordítva. Ezen az alapon soha nem fogunk szót érteni egymással. Ha a másik nekünk esik az érzelmeivel, indulataival, támadásnak érzékeljük, az erre adott érzelmi válasz pedig a kétségbeesett védekezés. Indulatra indulattal válaszolunk. Hát az nem sok jóra szokott vezetni, ahogy láthatjuk. Ezért csúsznak félre a viták, az értelmes párbeszédre indított kísérletek.

Pedig lehetne másképp is. Ha az érzelmi alap helyett, intellektuális alapon próbálnánk szót érteni egymással. Emlékszem, annak idején a suliban, matek tagozaton, aztán később matematikus szakon időnként milyen hosszú, szenvedélyes, ugyanakkor vidám és jóízű vitákat szoktunk folytatni egymással. Ha valamiben nem értettünk egyet, örömmel vetettük bele magunkat a vitába. Egy játéknak, egy intellektuális kihívásnak fogtuk fel mindannyian (akár egy partyt egy jó társasjátékban), fel sem merült soha hogy anyázzuk egymást menet közben. Ellenkezőleg, nagyon is élveztük mindannyian. Addig vizsgáltuk egymás gondolatmenetét, míg egyszercsak valaki rá tudott mutatni a másik levezetésének hibájára, vagy éppen megtaláltuk az igazságot valahol félúton. Az "alulmaradó" fél mindig készségesen elismerte a tévedését, soha nem volt belőle semmilyen sértődés. És másnap újrakezdtük, újabb és újabb kérdésekre adott válaszok, félreértésekre megtalált magyarázatok nyomába eredtünk.

Nem vagyok naív, jól tudom hogy a "matematikai vitakultúra" nem éppen a társadalom nagy többségének kedvenc terepe, finoman szólva sem! :) Mégis egy hasonló, az intellektuális érvelés szigorú reguláit követő szabályrendszert tudok csak elképzelni, mint egyetlen lehetséges keretet a buborékok közötti ádáz ellentétek kibeszélésére és feloldására. Nem az a megoldás, hogy sértődötten hátat fordítsunk egymásnak. Az sem a megoldás, hogy vad indulatokkal essünk egymásnak. Az egyetlen lehetséges megoldás, hogy tisztelettel, a véleménykülönbség ellenére is fenntartott kölcsönös megbecsüléssel és nyitottsággal forduljunk egymás felé, így tegyünk kísérletet egymás meghallgatására és megértésére. Ezért kidolgoztam azt a szabályrendszert, amelynek betartása legnagyobb eséllyel garantálhatja, hogy a párbeszéd mindig ebben a kívánatos mederben maradjon. A Mérleg Nyelve oldalon megjelent írásokhoz várom tehát szeretettel mindkét oldal képviselőit, de szigorúan tartsuk be és tartassuk be az alábbi szabályokat!

Csak így biztosíthatjuk az értelmes vita, az előre mutató párbeszéd feltételeit. Előre is köszönöm ebben mindenki együttműködését! Aki pedig kívülről, semleges érdeklődőként követné csak az eszmecserét, izgalommal figyelheti mire jut egymással a két tábor, ha a küzdőtérről kizárjuk a terméketlen durvaságokat, és csupán az érveket engedjük oda. Az érvek kölcsönös feltárása után pedig ki-ki szabadon kialakíthatja a saját véleményét.

1. Az első és legfontosabb alapszabály, hogy mindig tárgyszerű érveléssel, azaz tényekkel és az arra alapozott véleményünk bemutatásával vegyünk részt a párbeszédben. Tehát soha ne érzelmekkel, főleg ne indulatokkal operáljunk vagy reagáljunk!
2. Senki ne éreztesse a tévedhetetlenségét, ne fölényeskedjen soha a vitapartnereivel. Törekedjünk mindig kifejezni a másik iránti megbecsülésünket, és az ő érveire valamint véleményére való nyitottságunkat!
3. Megtisztelő a párbeszéd minden résztvevője számára, ha beszállsz és megosztod Te is a véleményed. De akkor állj készen arra, hogy a többiek is megoszthatják az övükét, és adott esetben szembeszállhatnak az ellenvéleményükkel, ha nem értenek Veled egyet. Te is vedd ezt megtiszteltetésnek, és soha ne sértődj meg miatta!
4. Ha erős, a saját álláspontoddal határozottan szembenálló ellenvéleménnyel találkozol, soha ne érzelmileg reagálj, soha ne érezd úgy, a másik bántani vagy megalázni szeretne. Ellenkezőleg, megtisztelt azzal, hogy megosztotta a saját álláspontját. Inkább mindig arra koncentrálj, hogy végiggondold nyugodtan, mennyi az elfogadható igazság abban, amit megfogalmazott. Ha úgy találod, szinte semmi, akkor magyarázd el higgadtan és türelmesen, te miért látod másképpen és miért nem tudod elfogadni az érveit. Ha viszont sok igazság van benne, azt ismerd el mindig és köszönd meg, hogy felhívta rá a figyelmed!
5. A vita tárgyát illetően mindig ki lehet mondani a legkeményebb tényeket, a legnyersebb véleményeket is, Magyarország jelenlegi állapotát végignézve bőven túl vagyunk már azon a ponton, hogy az egyenes fogalmazás megkerülhető lenne, a legsúlyosabb kérdések szőnyeg alá söpörhetők lennének. De az erős szavak, akár gúnyos minősítések mindig a vita tárgyára, és soha ne a beszélgetőpartnerre vonatkozzanak. A másik személyével kapcsolatban mindig kerüld a minősítgetéseket, és főleg a sértegetéseket!
6. Ha valaki mégis megfeledkezik magáról, tiszteletlen hangot üt meg, udvariasan hívjátok fel erre a figyelmét, és kérjétek meg hangnemének finomítására. Ha azonban menthetetlenül hiábavalónak mutatkozik a jó szándék (az első figyelmeztetés után még rátesz egy lapáttal), és kirívó sértegetéssel nyilvánul meg valaki, jöhet a végső szankció (kérem tényleg csak indokolt, menthetetlen esetben vessük be a használatát). Érdemben senki ne reagáljon arra, amit írt, helyette ezzel a képpel válaszoljunk neki, és utána hagyjuk magára, senki ne foglalkozzon vele többet!