Márki-Zay Péter üstökösként robbant be a magyar politikába: a politikusok legnagyobb ellenségei, az ismeretlenség és esélytelenség által hátráltatva, szervezeti háttér és támogatás nélkül szállt versenybe nála sokkal szervezettebb, sokkal régebb óta épített politikai erők ellen. Eddigi három megmérettetésének eredménye: elsőre bucira verte a Fideszt egy mindenki által narancsszínűnek elkönyvelt városban, másodszorra aztán a Fidesz másfél éves politikai szőnyegbombázását követően megismételte a fölényes győzelmét, harmadszorra pedig a számára idegen pályának számító, jórészt baloldali szavazótábort megmozgató előválasztáson cáfolt rá minden előzetes várakozásra, és utasította maga mögé valamennyi vetélytársát. Ezzel most az ellenzék vezetőjének pozíciójába került, és egy lépésre van a kormány vezetésének lehetőségétől. Mi a hihetetlen sikerének a titka? Ezen kérdés megválaszolásának eredtem a nyomába, MZP politikai pályafutása 4 állomásának bemutatásán keresztül.

1. A polgármesterségért harcba szálló civil

Az előző két héten bemutatott két politikai szereplőhöz (Gyurcsány és Orbán) hasonlóan erős, éles állításokat megfogalmazó karakter, azonban tőlük eltérően egyáltalán nem tekinthető profi politikusnak, nem építgeti tudatosan már évtizedek óta politikai hátországát. Éppen ellenkezőleg, egészen 2018 legelejéig civil életet élt, konzervatív értékrendű, nagycsaládos munkavállalóként. Életrajza alapján öt diplomával, sokoldalú (kereskedelmi, közgazdász, tanár, villamosmérnök, történész) végzettséggel, és ugyancsak sokoldalú, külföldön is gazdagított munkatapasztalattal rendelkezik. Képzettsége tehát feltétlenül alkalmassá teszi egy magasabb politikai tisztség betöltésére. Saját elmondása szerint az igazságérzete és a lelkiismerete miatt vágott bele a politikai kalandba, a teljesen lehetetlen küldetésnek számító hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választásba (itt nézhető vissza legelső, országosan nyilvános interjúja, ahol részletesen mesél a motivációjáról is: HírTV - Egyenesen). Nagy meglepetésre, és országosan nagy visszhangot keltve magabiztosan győzte le fideszes ellenfelét (egy addig full narancsszínű városban), némileg visszaadva ezzel az addig teljesen széttagolt és demoralizált ellenzék hitét, és ezzel együtt természetesen riadalmat keltve kormánypárti körökben (Bayer Zsolt: Felült a halott). Az ellenzék nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel, hiába mutatott sikeres példát és hiába szorgalmazta Márki-Zay Péter már akkor a koordinált indulást, az idő és legfőképpen a pártvezetők szándékának hiányában az már nem tudott megvalósulni a 2018-as választásokig.

2. A sikeres városvezető

Megválasztása után munkába állt Hódmezővásárhelyen, az első másfél évben még hatalmas ellenszélben, fideszes többségű testülettel. Az országos politika fókuszából így kikerült, hiszen a Fidesznek sem volt érdeke növelni az ismertségét, és ugyanígy az ellenzéknek sem, a pártok is egy potenciális riválist láttak csak benne. Helyben persze kapott bőven "figyelmet" a Fidesztől, minden létező eszközzel megpróbálták a munkáját ellehetetleníteni, a személyét lejáratni. Mindhiába, a legkisebb eredmény nélkül. A 2019-es önkormányzati választáson ugyanolyan magabiztosan ismételte meg győzelmét, mint ahogy 2018-ban még ismeretlen civilként győzött. Így most már összesen 4 éves városvezetés van a háta mögött, nagyon szép eredményekkel: ígéretei nagy részét teljesítette, úgy csökkentette a város Lázártól megörökölt hatalmas adósságát, hogy közben eltörölte a helyi építményadót, ingyenessé tette a buszközlekedést, és számos más fejlesztést indított el vagy vitt végig (részletesen itt lehet olvasni az eredményekről). A legnagyobb eredmény pedig, hogy az addigi korrupt gyakorlat helyett tisztességes gazdálkodást valósított meg a város vagyonával, bármennyire is jól jönne a Fidesznek, a legapróbb korrupcióra utaló jelet sem tudják előásni Márki-Zay Péter városvezetői működésével kapcsolatban. A politikusokra annyira jellemző nagyotmondás helyett tehát a tetteivel igazolta a mostani kampánya egyik vezérmotívumát, indokát hogy miért érdemes leváltani a Fideszt: "mert mi okosabbak vagyunk és nem lopunk"!

3. Az előválasztás meglepetésembere

Vásárhelyi eredményei ellenére szinte teljesen esélytelenként vágott bele a 2021-es előválasztási kampányba, hiszen nemcsak relatív ismeretlensége, párttámogatás és szervezeti háttér hiánya hátráltatta, hanem még az a tény is, hogy vállaltan jobboldali értékrendűként eleve hátrányból indult a jórészt baloldalinak mondható ellenzéki szavazótábor bizalmáért. Ilyen körülmények között már az is bravúrnak számított volna, ha a három jóval esélyesebbnek tartott jelölt (Jakab, Dobrev, Karácsony) közül valakit sikerül megelőznie, és így eljut a második fordulóba. Médiatámogatás híján erre semmi más esélye nem mutatkozott, mint hogy hangyaszorgalommal járja az országot, és személyesen kampányoljon, minél többet minél több helyen. Márki-Zay Péter pontosan ezt is csinálta, és a közönség mindenhol jól rezonált a mondanivalójára. Rendkívüli módon hátráltatta viszont a kampányát, hogy a média jórészt agyonhallgatta, illetve az esélyeiről rendre lemondóan nyilatkozott, a közvéleménykutatásokban is mindig a futottak még kategóriába sorolták. Bár az utolsó napokban, főleg a viták után már érzékelhető volt az erősödése, mégis nagy meglepetésként érte a közvéleményt 20 %-os eredménye az első fordulóban, amivel Karácsony és Dobrev mellett bejutott a második fordulóba. MZP ezzel áttörte az ismeretlenség és esélytelenség üvegplafonját, innentől egyértelműen nála volt a lélektani előny, a meglepetés lendülete, amit higgadtan kihasználva előbb Karácsony Gergelyt, majd Dobrev Klárát is sikerült legyőznie. Az ellenzéki választók végül tehát úgy döntöttek, a beágyazott de sok szempontból már elhasználódott pártjelöltek helyett, egy friss, civil arcot választanak Orbán Viktor kihívójának.

4. Az ellenzék vezetője

Így érkezett el MZP eddigi legnehezebb feladatához: miniszterelnök-jelöltként neki kell győzelemre vezetnie az ellenzéket a Fidesz ellen. Az esélyei elvben adottak: a teljes ellenzéki szavazótábor mellett képes lehet az ingadozók, a pártpolitikától eddig magukat távol tartók megnyerésére, sőt akár a Fideszhez csak lazán kötődő szavazók elbizonytalanítására is (az ellenzék pozitív választási kilátásaival ebben az írásban foglalkoztam bővebben: Esélylatolgatás). Javíthatja az esélyeit, hogy eddigi magányos küzdelme helyett mostantól számíthat a pártstruktúra szervezeti és egyéb erőforrás támogatására is. De mindezekkel együtt is, óriási kihívásnak tűnik a NER-el való szembeszállás, javaslom ezeket végiggondolni mindazoknak, akik oly könnyen, gyakran méltánytalanul kritizálják most a megszólalásai miatt:

• Egy olyan heterogén, eltérő és részben ellentmondásos értékrendszerrel bíró szavazótábort kell egyben tartania, ami nem véletlenül nem sikerült korábban senkinek. Ha a jobboldaliakhoz szól, a baloldaliak kezdenek sivalkodni. Ha a fiatalokhoz szól, az idősebb szavazók kezdenek méltatlankodni. Ha a vidéki emberekhez szól, a fővárosi értelmiség kezd azonnal jajveszékelni. Nem lenne méltányos (és főleg taktikus) egy hangyányival több türelmet, megértést tanúsítani felé, így 2-3 hónappal a választások előtt?
• A régóta ringben lévő nagypályás politikusokkal, Orbánnal és Gyurcsánnyal szemben neki nincs saját sajtója és egyéb háttere. Nem élhet azzal a trükkel, amivel ellenfelei operálnak, hogy ők maguk személyesen csak a szép és emelkedett dolgokról beszélnek, az ellenfelet támadó "aljamunkát" meg kiszervezik másoknak vagy akár a sajátbejáratú sajtójuknak. MZP-nek ezzel szemben nincs más esélye, mint hogy saját maga beszéljen minden kérdésről, nyíltan és őszintén, a pártpolitikusokra jellemző számító taktikázás nélkül.
• Nem túl meglepő módon túl sok méltányosságra a Fidesz oldaláról sem számíthat. Az előválasztás után a Fidesznek (némi döbbent tétovázás után) fel kellett adnia a vele kapcsolatos addigi, agyonhallgatásra építő taktikáját, és frontális támadást kellett indítania Márki-Zay Péter ellen. Mivel a tisztességébe és a hódmezővásárhelyi tevékenységébe érdemben belekötni nem tudnak, így próbálnak belekapaszkodni minden félremagyarázható mondatába, és a legképtelenebb, akár egymásnak is ellentmondó vádakkal támadják (mint pl. hogy antiszemita és ugyanakkor a háttérhatalom embere, mint hogy elszabadult hajóágyú az ellenzéken belül és ugyanakkor Gyurcsány embere). Sajnos a Fidesztől független sajtó is hajlamos felülni ezeknek a félrevezető és hazug beállításoknak, ami nem könnyíti meg MZP kampányát.

Hihetetlenül összetett és kemény feladvány tehát a NER legyőzése, bárki lenne most a miniszterelnök-jelölt helyében, legalább ugyanilyen aljas és durva támadásokra kellene számítania a Fidesztől, és ugyanilyen sokszínű ellenzéki tábort kellene összetartania. Óriási felelőssége van most ebben a helyzetben minden megszólalónak, aki a változásban érdekelt. A fő felelősség természetesen Márki-Zay Péteré, de ugyanígy rengeteget tud segíteni vagy ártani az egység ügyének minden pártvezető, minden pártpolitikus, minden újságíró, minden szimpatizáns, minden kommentelő.

Ami MZP-t illeti, ugyanaz a legnagyobb hátránya ebben a küzdelemben, ami egyben a legnagyobb fegyvere is: az, hogy minden körülmények között nyíltan és őszintén kommunikál. Nem fog ebből visszavenni, a stratégiájának a lényege, hogy kíméletlenül rámutat a Fidesz bűneire és hazugságaira, ezt fogja követni április 3-ig. A pártvezetőkkel közös okos munkamegosztással elérhető lenne, hogy könnyebben fogadják el a személyét és a megnyilvánulásait az ellenzéki tábor elkötelezett szavazói. Másképp nagyon könnyen félrecsúszhat a történet egy rosszízű one-man-show látszatába, ahol a küldetéstudatosnak és nagyképűnek látszó főszereplő magával marad a meredek kijelentéseivel, és védtelen céltáblája marad a kormányoldali méltatlan támadásoknak. Ha valakinek, Gyurcsánynak tudnia kellene, ez hova vezet, éppen ezért kulcskérdés, hogy április 3-ig félretegye mindenki az ellenzéken belüli rivalizálást, és taktikázás nélkül a közös célra fókuszáljon.

Összefoglalás: kicsoda Márki-Zay Péter?

Sokoldalú felkészültsége, civil háttere, tisztának látszó szándékai és polgármesteri eredményei okán Márki-Zay Péter egy kiemelkedően frissnek és hitelesnek látszó figura a mocsárharcban régóta megkopott arcokat felvonultató magyar politikai mezőnyben. Éppen ezért volt képes a teljes ismeretlenségből fölényes győzelmeket aratni akár a Fidesszel, akár az ellenzéki pártokkal szemben, amik csak még tovább növelték a presztízsét és amikkel átszakította az ismeretlenség és esélytelenség béklyóját. A személye tehát maga az életveszély a teljes politikai osztály, a Fidesz és az ellenzéki pártok számára egyaránt. Amíg csak lehetett, mindkét oldalon agyonhallgatták tehát, és bagatellizálták az esélyeit. Az előválasztással azonban ez a taktika végképp csődöt mondott, a magyar választók többsége őt kívánja látni a következő kormány vezetőjeként. A második forduló egy kis ízelítőt adott belőle, milyen az, amikor az ellenzéki szereplők és az ellenzéki sajtó is teljes erővel ellene fordul, most pedig láthatjuk, milyen az, amikor a teljes kormánypárt és a teljes propagandasajtó is frontális támadást indít ellene. A következő bő két hónap kampánya, végül április 3-a fog választ adni arra, ekkora ellenszélben vajon sikerül-e győzelemre vezetnie a kormányváltás ügyét. A döntés végső soron a magyar választópolgárok kezében van: a mi szavazatunkon múlik, esélyt adunk-e a magyar politikai osztály civil és szakértői alapokon történő megújulására és újraszervezésére, vagy pedig a továbbiakban is a már megszokott, a pártpolitikai mocsárharcban járatos profi politikusok küzdelmén kívánunk szórakozni. Ha elbukna, nem mostanában fog felbukkanni helyette egy másik, hozzá hasonlóan hiteles és kompetens civil, aki hasonlóan szívós elszántsággal próbálna szembeszállni a teljes magyar politikai osztály és a teljes magyar politikai sajtó hibáival és gyengeségeivel. Talán nem túlzás kijelenteni, a személye jó darabig az utolsó esélye lesz Magyarországnak, hogy elinduljon végre, csak felfelé!