"Egyik kutya másik eb!" vagy "A másik is csak ugyanúgy lopna!" Aki csak felületesen követi a híreket, gyakran érezheti úgy, van valami igazság ezekben a megállapításokban. De mi a helyzet, ha felületes véleményalkotás helyett vesszük a fáradtságot, és megvizsgáljuk a valódi tényeket? Ez fog most következni, szemügyre vesszük a 2010 előtti és 2010 utáni legsúlyosabb korrupciós ügyeket, egyenlő szigorral mérve azokat, végül mérlegre tesszük a két időszakot: melyik oldal mennyivel károsította meg a közvagyont és milyen büntetést kaptak a tolvajok?

Terjedelmi okokból nyilván az összes gazemberséget nem tudjuk számba venni, de a korrekt összehasonlítás érdekében, mindkét időszakból kiválasztottam az 5-5 legismertebb, legnagyobb összegű és az ellenfél által leginkább támadott korrupciós esetét (már ezek szemügyre vétele is igencsak árulkodó lesz az összkép tekintetében). Ezt az 5-5 esetet is csak nagyon röviden, lényegretörően mutatom be, de mindegyikhez mellékelek hivatkozásokat, ha valaki szeretné jobban megismerni a részleteket is. Csak olyan ügyeket választottam, amik kifejezetten egyik vagy másik oldalhoz köthetők, sajnos igen sok olyan botrány is volt, amiben mindkét oldal érintettsége gyanítható (hogy csak néhányat említsünk: olajügyek, budapesti parkolási maffia, négyes metró, autópálya építkezések), ezek javarésze (talán nem véletlenül) a mai napig nem lett kellően feltárva, a mai napig nem látunk tisztán a valódi bűnösöket illetően.

Elöljáróban nagyon fontosnak tartom leszögezni: a másik oldalra mutogatás, a "dehát azok is loptak" hangoztatása semmilyen módon nem adhat felmentést senkinek semmilyen bűncselekmény alól! Aki hozzányúl a közöshöz, annak az igazságszolgáltatás előtt felelnie kell a tettéért, a tolvajoknak hátszelet biztosító politikusoknak pedig el kell tűnniük a közéletből, és át kell adniuk a helyüket más, tisztább közéletre törekvő erőknek! Ebben nem lehet helye semmilyen vitának!

Jöjjön akkor a lényeg! Szocialista vs. Fideszes korrupció, egészen pontosan: Zuschlag-Hagyó-Sukoró-Söjtör-Hunvald vs. Belgrád vasút-Paks II-Elios-Vár-MNB! Akit nem érdekelnek az 5 ügy részletei, lapozza át, utána jön a megdöbbentő végkövetkeztetés, azt semmiképpen se hagyja ki!

 Szocialista korrupciós botrányok 

1. Zuschlag. Az egykori szocialista politikus egész bűnhálózatot épített ki EU-s pályázatok megdézsmálására és a saját zsebükbe irányítására. Lebukásuk után a politikust azonnal kizárták a pártból, az igazságszolgáltatás mintegy 72 milliós kárt állapított meg. Ebből 50-et önként megtérítettek az érintettek, de így is a független bíróság 8 embert ítélt több éves börtönre és vagyonelkobzásra. Az államnak okozott kár: 22 millió Ft.
2. Hagyó. Ki ne emlékezne a Nokiásdoboz legendájára? A megfogalmazott gyanú és vád szerint a szocialisták budapesti erős embere, Hagyó Miklós túlzott végkielégítéseket biztosított és előnytelen szerződéseket eszközölt a BKV környékén, cserébe 15 milliós kenőpénzt fogadott el (amelyet Balogh Zsolt tanúskodása szerint egy nokiás dobozban vett át). A Fidesz évekig ütötte-vágta ezt a sztorit, mígnem aztán évekkel később (2015-ben) Balogh visszavonta tanúvallomását, elismerve, hogy nem is volt semmiféle nokiás doboz. A bíróság egymásnak többször is ellentmondó ítéleteket hozott az ügyben, Hagyót és Baloghot börtönbüntetéssel és pénzbüntetéssel sújtotta. Nehéz kiigazodni, valójában ki lopott és mennyit, vegyük mérvadónak az utolsó ítélet összegét. Okozott kár: 39.6 millió Ft.
3. Sukoró. Egy 2500 munkahelyet ígérő gigaberuházást készítettek elő a Velencei tó partján, ehhez egy telekcsere révén került volna a külföldi befektető kezére a kinézett terület. A vád szerint azonban a csere előnytelen lett volna az államnak, a két telek eltérő értékbecslése miatt. Az üzlet soha nem valósult meg, az eljárást még Bajnai kormánya állította le, az üzletben bábáskodó MNV két vezetőjét (Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot) azonban így is több éves börtönbüntetésre ítélték. Okozott kár: 0 Ft.
4. Söjtör. A Deák Ferenc 200 éves születésnapja alkalmából rendezett ünnepi kormányülés 100 fős vendégserege számára nem a helyi Vöröskő étteremből, hanem egy jóval drágább budai étteremből rendelték a puccos menüt (benne többek között mandulával töltött angolnával). A teljes számla 734 ezer forint volt. A Fidesz hónapokig napirenden tudta tartani a "söjtöri lakoma" és az "urizáló luxusbaloldal" legendáját. Az MSZP akkori vezetője, Kovács László elnézést kért a túlméretezett költekezésért, elmondása szerint két pár virsli mustárral éppen megfelelő lett volna. Az ebédet szervező két közvetlen munkatárs írásbeli figyelmeztetésben részesült. Okozott "kár": legfeljebb 734 ezer Ft.
5. Hunvald. Erzsébetvárosi ingatlanpanama néven híresült el a sztori, a megfogalmazott gyanú alapján az egykori polgármester közeli ismerősöknek játszott át áron alul különböző ingatlanokat. Később a legtöbb vádpont alól felmentették a 3 évet előzetesben is eltöltő Hunvaldot, az ellentmondásos ítéletek között nagyon nehéz kiigazodni, az utolsó ítélet 27 milliós pénzbírságot szabott ki a hűtlen kezelés feltételezett elkövetőjére. Okozott kár: 27 millió Ft.

 Fideszes korrupciós botrányok 

1. Budapest-Belgrád. A két főváros közötti vasúti szakasz magyar szakaszának (166 km) felújítására szerződött a magyar és a kínai kormány. Célja, hogy a jelenlegi 70 km/h-s sebesség 120 km/h-ra nőjön, így a kínai import termékek Európába történő néhány hetes szállítási ideje mintegy 59 perccel lerövidüljön. A legoptimistább becslések szerint is több száz év, mire ez megtérülhet Magyarországnak, de akad olyan szakértő, aki több mint kétezer éves megtérülési időről beszél. Tegye fel a kezét, aki látja ebben a halaszthatatlan magyar érdeket, én nagyítóval sem találom. Az építkezés költségeit jelenleg 750 milliárdra teszik, de ugye az ilyen nagyberuházásoknál mindig láthattuk, a végére hogyan nő a többszörösére. Ez km-ként 4,5 milliárd, azaz méterenként 4 és fél millió ft-ot jelent. Azaz: jóval olcsóbban jönnénk ki még úgy is, ha mondjuk Audi luxusautókból raknánk végig a 166 km-es utat. És még egyszer: nem új vasút építéséről, hanem egy meglévő felújításáról beszélünk. Nem hegyvonulatokon keresztül, hanem végig az Alföldön. És mi a kormány válasza, ugyan mi szükség volt erre a szerződésre? Senkinek semmi köze hozzá, 10 évre titkosítva! Okozott kár: 750 milliárd Ft.
2. Paks II. A magyar közvélemény teljes meglepetésére és megdöbbenésére 2014-ben Orbán bejelentette Putyinnal kötött, a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodását. Szakértői vélemények szerint legalábbis kétséges a megtérülése, hiszen hosszú távon 32-33 ft/kilowattóra ár mellett lehetne nullszaldós a beruházás (a szerződés megkötésének pillanatában viszont csupán 12 ft/kilowattóra volt az atomenergia ára). Ezen kívül is egy sor fenntarthatósági, hulladékelhelyezési, versenyjogi aggályt fogalmaztak meg a projekt kritikusai. A legsúlyosabb a bővítés finanszírozása. Összesen 12 milliárd euro, nagyrészt nem éppen a legkedvezőbb kamatozású orosz hitel fedezné a munkálatokat. A hitel futamideje 30 év, tehát generációkra eladósítja Magyarországot, de még ha a kamatokat nem is számoljuk, a jelenlegi euro árfolyamon akkor is 4400 milliárd ft-ba kerül ez nekünk, másképp számolva minden magyar állampolgárnak 440 ezer ft-jába. Újra csak nem találom az egészben a magyar érdeket. Bocsánat, mégis: mit ad Isten nem éppen Mészáros Lőrinc cégei nyerik sorra a paksi megbízásokat? És mi a Fidesz válasza az újságírók, a közvélemény érdeklődésére, ugyan miért jó ez nekünk: a szerződések 30 évre titkosítva! Bónuszként a fejlesztésért megbízott felelős kormánybiztos, Aszódi Attila telefonjára a Pegasus kémszoftver feltelepítve! Okozott kár: alsóhangon is 4400 milliárd Ft.
3. Elios. Bár az előző kettőnél jóval szerényebb összegről van szó, mégis itt a helye az ötös válogatásban, mert több elemében is kiválóan szimbolizálja a Fideszes korrupció működését. Rövidre fogva a sztori: Tiborcz István, a miniszterelnök veje sorra nyeri a közvilágítási megbízásokat, és azokat rendre botrányos minőségben teljesíti, sötétségbe borítva magyar városok tucatjait. 2018-ban az EU csalás elleni hivatala, az OLAF megállapítja, hogy számos elemében csalás történt a tenderek kiírása és megítélése során, lényegében megbundázva, hogy csak Tiborcz cége, az Elios nyerhesse a megbízásokat. A megállapított kár 16 milliárd forint, 17 pályázat összesítésében. Innentől a magyar ügyészség feladata lett volna a részletek felderítése és a közvagyont megkárosító csalók felelősségre vonása. Mit lépett erre Polt Péter? Pontosan azt, amit minden más hasonló esetben: az aktákat egy fiókba süllyesztette, várt pár hónapot míg alábbhagyott a botrány és a jogos felháborodás, majd bejelentette, hogy megszüntették a nyomozást. Az EU persze nem elégedett meg ezzel a válasszal, így elrendelte a világítási pályázatokra átutalt összeg visszafizetését. Orbán persze vissza is fizette. No, nem a saját zsebéből, vagy a veje zsebéből, hanem a magyar költségvetésből, mindannyiunk zsebéből. Ily módon Tiborcz duplán lopta meg a magyar embereket. A birkabégetéstől a magam részéről elhatárolódok, de attól eltekintve ez a dal jogos kérdések feszegetésével méltán dicstelen emléket állított a gyalázatos ügynek (Ugye Elios még?). Okozott kár: 32 milliárd Ft.
4. Vár. Habár klasszikus értelemben semmiképpen sem tekinthetjük lopásnak, de ha a söjtöri lakoma szerepelt a másik oldalon (és luxubaloldalozott rajta önfeledten a jobboldali sajtó hónapokon keresztül), akkor jogosan tesszük fel a kérdést: a söjtöri éttermi számla 35 ezerszeresébe kerülő Karmelita kolostor felújítása vajon nem úgyszintén a fölösleges rongyrázás kategóriája? Ahogy sok-sok elődjének megfelelt, Orbánnak miért nem volt elég jó a Parlament épületében elhelyezett, a munkatársai közelében található, tágas, patinás és csodaszép iroda, a Nándorfehérvári terem? Hogy a kisvasútról, a falusi gigastadionról, a hatvanpusztai majorságon épülő kacsalábonforgó luxuskastélyról ne is beszéljünk. Okozott kár (csak a kolostor): 26 milliárd Ft.
5. MNB. Többek között a jegybank monetáris politikájának köszönhetően forintunk egyre kevesebbet ér a nemzetközi piacokon, Bajnai 260-as euro árfolyammal adta át a stafétát 2010-ben, jelenleg 367 Ft-ot kell fizetni egy euro-ért. Családok százezreinek ugrott meg emiatt például a deviza alapú kölcsöneik törlesztőrészlete. De semmi vész, éppen azért tart minden ország jelentős tartalékokat devizából, hogy kompenzálni tudja az ilyen jellegű veszteségeket. Kivéve Magyarország! Kisegítette vajon a bajba jutott adósokat a jegybank az így keletkezett nyereségéből, ahogy tette azt sok más ország? Egy frászt, helyette a következőt lépte: mindenféle alapítványokat alapított saját magának, a devizatartalék forintban mért értékének növekedését (mintha csak egy kereskedelmi bank lenne) pedig elkönyvelte "nyereségként", majd átutalta azt a saját alapítványai számláira (összesen 260 milliárd Ft-ot). Az alapítványok aztán a frissen szerzett vagyonból vad vásárlásba kezdtek, közbeszerzés nélkül szórták a pénzt ingatlanokra, csókosok kifizetésére, szobrokra, festményekre, hegedűre, 17 milliós szőnyegre, saját üdültetésükre szánt tiszaroffi kastélyra, stb. A közvélemény érdeklődésére, a fölöslegesnek tűnő luxuskiadások helyett ugyan miért nem a bajba jutott devizaadósok kisegítésére költötték a pénzt (260 milliárdból igen jelentős, milliós segítséget lehetett volna nyújtani a fizetésképtelenné vált családok százezreinek), a Fidesz válasza: kinek mi köze hozzá, az alapítványokba került pénz "elvesztette közpénz jellegét"! Okozott kár: 260 milliárd Ft.

A mellbevágó végkövetkeztetés

Adjuk össze akkor az 5 legsúlyosabb ügyet, mindkét oldalon!

• 2010 előtt okozott kár: 90 millió Ft (90.000.000.-)
• 2010 után okozott kár: 5468 milliárd Ft (5.468.000.000.000.-)

Túl sok a nulla, jobban látszik a lényeg, ha elosztjuk 10 millióval, és az egy magyar lakosra jutó kárt nézzük:

• 2010 előtt okozott, 1 állampolgárra jutó kár: 9 (azaz kilenc) Ft.
• 2010 után okozott, 1 állampolgárra jutó kár: 546.800 (azaz ötszáznegyvenhatezer-nyolcszáz) Ft.

De hogy még tovább fokozzuk a drámát, a legsúlyosabb húzást még figyelembe sem vettük. Méghozzá a magánnyugdíjpénztári pénzek lenyúlását. (Hogy fair maradjon az összehasonlítás, hatodik ügynek vegyük akkor a másik oldalon Molnár Gyula, szintén börtönnel majd felmentéssel végződő ügyét is). Csak nagyon röviden: a magyar családok majdani nyugdíjas éveire félretett pénzét, a magánnyugdíjra befizetett havi összegeket a kormány előbb a központi költségvetésbe irányította (azzal a felkiáltással, hogy így védik meg a nyugdíjunkat), majd a teljes addig felhalmozott összegre rátette a kezét. 3 millió család sok éves megtakarítása tűnt így el, összesen 3000 milliárd értékben (fejenként tehát átlagosan 1 millió ft-os megtakarításról beszélünk). A magánnyugdíjpénztárak (ahogy korábban is) az azóta eltelt 10 évben átlagosan évi 7 %-os hozamot termeltek, ami azt jelenti, 10 év alatt megduplázták betéteik értékét. Egy fiatal, harmincas éveiben járó munkavállaló számára ez azt jelenti, mire nyugdíjba ment volna, várhatóan még legalább kétszer megduplázódott volna a megtakarítása, azaz nyugdíjba vonulásakor várhatóan kb 8 millió forintot ért volna a Fidesz által lenyúlt 1 milliós, saját nevére dedikált MANYUP vagyona. Persze kérdezhetjük, hol itt a lopás, hiszen a költségvetésbe ment a pénz? Igen, azzal a céllal, hogy csökkentik belőle az államadósságot. Nézzük, milyen eredménnyel (adatforrás KSH):

• 2010. 20.300 milliárd Ft
• 2021. 39.500 milliárd Ft

11 év szívós munkájával sikerült tehát a duplájára csökkenteni az államadósságot! Hogyan lehetséges ez, hol keresse akkor az egyszeri állampolgár a 8 milliós nyugdíjmegtakarítását? Úgy lehetséges, hogy a jövőről való gondoskodás előrelátó és nemes szándéka helyett, az Orbán kormány a jelenben való költekezés oltárán felélte, eltapsolta a pénzünket! A nyugdíjunk nem veszett el! Nagyon is hasznosult, például a kormányzati propaganda jegyében felállított plakátkampányok költségében. Például a hírhamisító által vezetett, 100 milliárdból gazdálkodó köztévé költségvetésében. Ott van a nyugdíjunk egy rénszarvasvadászat helikopterbérlésében. Ott van a nyugdíjunk egy ibizai romlott lebujnak fizetett számlában. Ott van a nyugdíjunk miniszterek, üzletemberek, polgármesterek luxusjachton való szórakozásában. Mindez a kormánypárti szavazók ütemes biztatása, szűnni nem akaró tapsvihara kíséretében.

Vonjunk akkor végső mérleget!

Az átlagos, négytagú magyar családot, ahol mondjuk van két fiatal munkavállaló, a következő összeggel rövidítette meg a két időszak:

• 2010 előtti lopás, családonként: 36 Ft (négyszer 9 ft az 5 ügyből)
• 2010 utáni lopás, családonként: 18 millió Ft (kétszer a 8 milliós manyup, plusz négyszer az 546 ezer az 5 ügyből)

Vizuális típusok számára mutatjuk infógrafikán is, a kockák térfogata arányos az okozott kárral:

Azonban a döntő különbség nem is az összegben van! Hanem abban, melyik időszakban milyen következménye lett annak, ha valaki belenyúlt a közösbe! Ahogy az 5 kiemelt eset kapcsán láthattuk, a szocialista ügyek szereplői minden esetben az igazságszolgáltatás elé kerültek, a söjtöri ügyet leszámítva a felelősök mindig börtönben végezték, még azok is, akikről később bebizonyosodott a koncepciós eljárás jellege. Az ügyekről kellő részletességgel beszámolt a baloldali sajtó is (ezt igazolandó szándékosan Index-es, 24.hu-s, K-Monitoros cikkeket linkeltem be, nem mintha a jobboldali sajtóban nem találtam volna hivatkozásokat). A lopásba keveredett politikusokat a párt azonnal kivetette magából, és mindezek tetejébe a 2010-es súlyos választási vereség formájában a baloldal még a politikai árat is megfizette a korrupciós botrányokért.

És mi a helyzet a Fidesz oldalán? Személyi következmények? Ott vigyorog most is valamennyi felháborító ügy főszereplője a Parlamentben, és éppen a további bizalmat és felhatalmazást kérik "munkájuk" folytatásához. Jogi következmények? Polt Péter gondoskodik róla, hogy egyetlen feljelentésnek se lehessen érdemi következménye, valamennyi eljárást leállítja, illetve el sem indítja őket. A jobboldali sajtó mélyen hallgat a kellemetlen ügyekről (a Fideszes központból utasítanak mindenkit, hogyan kell mellébeszélni, ha kellemetlen kérdés éri őket). Egyetlen lehetőség maradna: hogy a döntéshozók legalább a nyilvánosság előtt feleljenek a kényes kérdésekre, szóba álljanak az újságírókkal és ellenzéki politikusokkal, és legalább megpróbáljanak valamiféle magyarázatot adni közös vagyonunk esztelen pazarlására. Valahogy így:

Így akkor már remélhetően mindenkiben összeállt a kép, hogyan alakulhatott ki ennyire brutális különbség a két időszak lopásai között, hogy az egyikhez képest a másik még kerekítési hibának is vicc csupán. Azért alakulhatott ki ekkora különbség, mert az egyik oldalon a tolvajoknak nincs semmilyen félnivalójuk a következményektől, semmilyen módon nem kell számot adniuk a gaztetteikről, lopásaikról. Mert központilag szervezik, és fedezik azokat! Ha pedig nincs következmény, nincs felelősségrevonás, akkor nincs önkontroll sem. Akkor a tolvajok nem állnak meg tízmilliós nagyságrendnél. Akkor jönnek előbb a százmilliós, aztán a milliárdos, aztán a tízmilliárdos, aztán a százmilliárdos, aztán az ezermilliárdos ügyek.

Egészen addig, amíg csak hagyjuk!

Szeretnél segíteni, hogy minél többen tisztán láthassák, valójában ki rabolta szanaszét ezt az országot, ki élte fel a jövőnket, máig büntetlenül? Kérem, oszd meg ezt az írást, juttasd el minél több emberhez! A magyar közélet (és annak még az ellenzéki része is) sajnos tele van olyan fals hangokkal (e helyről csókoltatom Schiffer Andrást és a Kutyapártot), akik a két oldal egyforma romlottságát próbálják szuggerálni, és sok felületes hírfogyasztó be is dől ezeknek a hangoknak. Mi sem áll távolabb a valóságtól! A magam részéről, ha a választásokig hátralévő időben még egyszer meglátom bármelyik tévében Schiffert feltűnni, hogy előadja nagyívű fejtegetéseit a Fidesz és az ellenzék korrupcióban való egyforma érintettségéről, és a korrupció felszámolására irányuló törekvés egyforma hiányáról, Isten bizony sikítva fogok kiugrani az ablakon! Egyedül a valódi tények bemutatásával érhetjük el, hogy legalább az ellenzéki oldalon ne torzíthassák tovább a tisztánlátást ezek a hamis hangok!