Érzékeny embernek tartom magam. Aki kicsit is ismer, talán megerősítheti, igyekszem mindig mindenkivel minden körülmények között tapintatos és empatikus lenni. Ha akaratomon kívül (óvatlanságból, figyelmetlenségből) mégis megbántok valakit, igencsak kínoz a felismerés, amikor látom, fájdalmat okoztam valakinek. A bocsánatkérés persze mindig enyhít a lelkiismeretfurdaláson, de talán soha nem múló tüske marad a szívemben mindig, és akár még 20 év elteltével is kárhoztatom magam a figyelmetlenségemért, tapintatlanságomért. Szándékosan tehát soha nem tudnék megbántani, senkit.

Ehhez képest, múlt héten azt hiszem, sikerült vérig sértenem, több száz ismerősömet, köztük jó barátokat. Méghozzá tudatosan, előre megfontolt szándékkal.

Úgyhogy a legsürgősebb dolgom most (ezzel kell kezdenem az írásom), hogy bocsánatot kérek tőlük és megmagyarázom durvaságom okát. A véleményem sarkos, nyers megfogalmazása talán még nem lett volna sértő (legfeljebb tőlem szokatlan), de múlt heti nyilvános posztomban még ezen a határon is bőven túl mentem. Szándékosan csempésztem az amúgy tárgyszerűnek szánt szövegbe olyan, kétértelműen is érthető szófordulatokat, amik (rossz hiszeműen olvasva) sérthették a velem egyet nem értők érzékenységét.

• "Drága jó Fideszes Barátaim!" már a megszólítást gúnyosnak lehet értelmezni, itt szeretném aláhúzni, természetesen nem volt az. Ugyanúgy barátaimnak tekintelek Bennetek, tisztellek és becsüllek Bennetek, mint korábban bármikor. Amikor még nem tártam a nyilvánosság elé a véleményem a jelenlegi kormányról. De higgyétek el, már akkor is az volt a véleményem, ami ma, nem tegnap óta gondolom ezt. Nyugodtan szólítsatok vissza "Drága jó ellenzéki barátotoknak", és akkor kvittek vagyunk, ígérem, nem fogok rá megsértődni! :)
• "A propaganda langymeleg hazugságai" által megtévesztettnek tételeztem a szövegben a velem egyet nem értőket, azaz a kormány máig kitartó szavazóit. Bevallom, ezt valóban így is gondolom, de ez természetesen csupán a véleményem, és nem tételezem a nagybetűs igazságnak. Ellenkezőleg, ahogy azt a szövegben hangsúlyosan alá is húztam, nyitott lennék az érvek mentén lefolytatható vitára, és a provokatív megfogalmazással éppen ezt kívántam előmozdítani. Hogy érezzétek szükségét bebizonyítani, méghozzá okos érvekkel, miért téves a megjegyzésem. Elnézést, aki sértőnek találta ezt a stílust.
• "Kedvencetek"-ként hivatkoztam a miniszterelnökre egyik, előre megírt kommentemben. Elismerem, kissé gúnyolódó, de remélem, azért túlságosan senki nem vette a szívére. Akinek ugye nem inge, ne vegye magára. Akinek meg tényleg a kedvence, annak sincs nyilván szerintem semmi oka megsértődni.

A három ponton kívül talán nem volt más sértés a szövegben, ha voltak is benne még erős, akár gúnyos szavak, azok nem a megszólított Fidesz szavazókra vonatkoztak.

Miért nem fogalmaztam akkor rögtön elsőre a tőlem megszokott tárgyilagos stílusban, miért kellett szándékosan provokatív, mi több sértésnek is felfogható elemeket építenem a szövegbe? Jó okom volt rá. Méghozzá nem is egy, hanem rögtön kettő.

• A figyelem felhívása. Egy nagyon fontos üzenetet szeretnék átadni, itt most ebben az írásban. Jóval fontosabbat, mint a múlt héten felvetett téma, ehhez képest a migráció egy viszonylag lényegtelen epizód csupán. Azt akartam, hogy minél több emberhez eljusson, hogy minél több ember rákattintson. A hatékony üzenetátadás első lépése a figyelemfelhívás, ezt akartam kimaxolni azzal, hogy a sarkos és kemény vélemény kimondásán túl még szándékosan provokatív, tőlem sokkolónak számító elemekkel is megfűszereztem a szöveget. De, ugye működött? :) Itt vagy és mindjárt megismerheted, mi az a fontos üzenet, amit át szeretnék adni.
• Szembesítés. Szembesíteni akartalak (Téged, Fidesz szavazót, Orbán Viktor máig kitartó támogatóját) azzal az érzéssel, amikor egy kedves ismerős, egy régi jó barát nyeglének, lekezelőnek, sértőnek is minősíthető stílusban szól Hozzád, és osztja meg Veled a véleményét. Ugye, nem éppen szívmelengető, minden arcra mosolyt, és minden szívbe derűt varázsoló ez az érzés? Amikor a másik fölényeskedően szól Hozzád? Azt akartam, hogy átérezd ezt, legalább 7 nap erejéig.

És tudod, mi az, ami még ennél is sokkal rosszabb, rosszabb még egy régi jó barát lekezelő modorban megosztott véleményénél is?

Elmondom. Amikor a nyegle véleményközlés nem úgy folytatódik, ahogy én folytattam: "Örömmel veszem a kommenteket, kíváncsi vagyok, ki hogy gondolja, nyitott vagyok az érvekre, bármilyen oldalról", hanem például úgy szól a másként gondolkozókhoz, hogy: "Úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön." (Bayer Zsolt, 2017 május) vagy esetleg úgy szól a vele egyet nem értőkhöz, hogy: "Természetesen elégtételt fogunk venni!" (Orbán Viktor, 2018 március)

És tudod, mi az, ami még ennél is sokkal rosszabb?

Elmondom. Az, ha a Veled szemben álló fenyegető nem csupán egy hőzöngő, eszköztelen kommentelő, hanem egy erővel bíró, félelmetes erővel bíró hatalmasság, aki ellen kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzed magad. És aki nemigen habozik használni ezt a félelmetes erőt, ha lehetősége nyílik rá. Azt az erőt, amivel Te ruháztad fel őt.

Tudod, mi a különbség egy igazi demokrácia és az önkény között? A demokrácia mindig teret enged a párbeszédnek, mindig meghallgatja az ellenvéleményeket. Az önkény viszont szisztematikusan dolgozik a párbeszéd elnyomásán, az ellenvélemények megfojtásán. Nem engedi például a politikai ellenfeleit, így a másféle véleményt megjelenni a közpénzből finanszírozott médiabirodalomban. Kiszorítja a parlamentből az újságírókat, pontosabban egy szűk területre korlátozza őket, ami könnyedén kikerülhető a kellemetlen kérdések elől menekülő politikusok számára. A parlamentben nem felel érdemben a jogos kérdésekre sem, csupán nyegle és cinikus megnyilvánulásokkal ("Boldog Karácsonyt!"). A választások előtt sem azzal nem tiszteli meg a választóközönséget, hogy megossza velük a programját (mégis mit készül tenni az országgal és a benne élőkkel), sem azzal, hogy kiálljon egy vitára az ellenfeleivel. Módszeresen dolgozik a tőle független önkormányzatok ellehetetlenítésén. Párthű embereit ülteti minden létező közhivatalba, például az ügyészség élére, hogy aztán senki ne maradjon ebben az országban, aki kellemetlen kérdések feltevésén túl, érdemben is tehetne valamit a bűncselekmények ellen. Mindenki más hangos tiltakozása ellenére izomból áterőlteti az egypárti alaptörvény elfogadását (köszönet érte a szerzőjének, szép munka volt, József), a választási törvény egyoldalú módosítását, a vasárnapi boltzár intézményét, a rabszolgatörvényt, és még nagyon-nagyon hosszan folytathatnánk a sort... Mindezek tetejébe még, egyre gyilkosabb indulatokkal uszítja folyamatosan a saját táborát, válogatás nélkül mindazok ellen, akiknek nem tetszik ez a féktelen ámokfutás! Az indulatok így egyre csak fokozódnak, mindkét oldalon. Hova fog ez így vezetni???

És Te, tiltakozol, mindezek láttán? Ellenkezőleg, újra és újra a nevedet, a felhatalmazásod adod hozzá. Akkor is így tettél volna, ha történetesen 2010 előtt például Gyurcsány Ferenc adta volna elő ugyanezeket a lépéseket, az ellenvéleményen lévők módszeres kiszorítását minden létező fórumról? Egyetlen kritikus szavad sem lett volna az egész mutatványhoz, például a Fideszes önkormányzatok kivéreztetéséhez, igaz? Ugyanígy tapsoltál volna egy szocialista alaptörvényhez, igaz? Persze tudom, Te engem nem veszel komolyan. A szemedben meglehet csak egy izgága libsibolsi vagyok, akinek nem kell tekintettel lenni a szavaira. Akkor engedd meg, hogy a figyelmedbe ajánljam valaki másnak a szavait, akire vélhetően jobban hallgatsz. Csak néhány másodperc az egész, kérlek tisztelj meg azzal, hogy meghallgatod ezt a videót. A végén világos útmutatást fogsz kapni, mit csináljanak mindazok, akik asszisztálnak és a nevüket adják bármilyen önkényuralmi törekvéshez (az eredeti videó itt érhető el).

Nem haladhatunk tovább ezen az úton! Hogy egyik oldalon csak gyűlnek és gyűlnek a jogos kérdések, a minimum kritikára, de inkább elemi erejű felháborodásra alapos gyanút adó sötét ügyek. Érdemi, a sürgető kérdések megfogalmazóit emberszámba vevő válaszok azonban soha nem érkeznek, helyette mindig csak fölényeskedő kioktatás, lekezelő sértegetés, vagy félelmet keltő fenyegetés a válasz.

Hallom és értem, nagyon is megértem a kétkedők hangját, akik arra figyelmeztetnek, a kiállásommal csak ártok a helyzetnek, ilyen kemény kérdések asztalra tétele csak tovább borzolhatja a kedélyeket. Magam is így gondoltam, sok-sok éven keresztül. A már régóta kialakított markáns véleményem ellenére én is úgy gondoltam, jobb ebből kimaradni. Hogy majd mások lejátsszák helyettünk ezeket a meccseket. A politikusok, újságírók, közismert értelmiségiek, mittudomén... Ahogy a cikk elején kezdtem, érzékeny és tapintatos lelkem minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy beleálljak ilyen kemény, nem a kifinomult lelkeknek való adok-kapok ütközetekbe. De ma már úgy gondolom, a lapítás csak árt az ügynek. Amíg a tisztességes többség csendben marad, egy agresszív kisebbség akadálytalanul és gátlástalanul nyomulhat előre, hiszen visszaél azzal a helyzettel, hogy sokakhoz csak az ő hangja ér el. Biztosan nem az a helyes válasz, hogy a gátlástalan indulatokra magunk is indulatokkal vágunk vissza! De ugyanígy biztosan nem az a helyes válasz, hogy befogjuk a szánkat, és hagyjuk tovább a gátlástalan szereplők nyomulását. Az egyetlen helyes válasz az lehet ebből a szörnyű helyzetből, ha minél többen bátran kiállunk a véleményünk mellett!

Sokan, ellenzéki barátaim közül óva intenek, hogy kár a gőzért, úgysem "értenek ezek semmiből", "teljesen menthetetlenek", mert "képtelenek az önálló gondolkodásra"! Mivelhogy "csak azt tudják gondolni és szajkózni, amit valaki más a szájukba ad". De én nem értek velük egyet, mindig igyekszem kijavítani őket, ha ezzel jönnek. Én sokkal jobbakat gondolok Rólatok, Fidesz szavazó barátaimról. Azt gondolom, óriási szívetek van, ezért tudta csak csapdába ejteni a tisztánlátásotok egy hazug, minden bizalmatokra méltatlan gazember. Attól tartok, keserű felébredés és kijózanodás vár Rátok a következő hónapokban.

A választásokig hátralévő időben szeretném megosztani a véleményem mindenkivel, témáról témára. Az első írást már láthatjátok is, a Migráció pont alatt, de itt a weboldalon már jóval szalonképesebb formában, kigyomláltam belőle az oktalanul provokatív fordulatokat! :) Hogy egyáltalán milyen alapon formálok véleményt, azt a Bemutatkozás pontban olvashatjátok, míg a Játékszabályok pont a közös párbeszéd hangnemére próbál vigyázni. Amire ezúton is szeretnék mindenkit biztatni, mindenkit szeretettel várok, aki hozzám hasonlóan úgy gondolja, közös dolgainkat, a közöttünk feszülő nézetkülönbségeket nem gyilkos indulatokkal, csakis higgadt párbeszéddel van esélyünk megbeszélni.

Ha másra nem, a saját lelkiismeretem megnyugtatására biztosan hasznos lesz az írások készítése és megosztása :) De abban reménykedem, talán hasznos lehet kicsit másoknak is, bármelyik oldalon is álljanak jelenleg:

• Ellenzéki barátaim számára megerősítés lehet látni és olvasni, hogy sok mindenben én is hozzájuk hasonlóan látom a helyzetet
• Akik még nem döntöttek, azok semleges nézőként megfigyelhetik, mire jut egymással a két tábor egy olyan küzdőtéren, ahova csak az érveket engedjük be, de kíméletlenül kizárjuk az egymás iránti tiszteletlen hangnemet
• Kormánypárti barátaimat, ha nem is sikerül meggyőznöm, de írásaimat olvasva talán jobban megértenek engem és a hozzám hasonlóan gondolkodókat (mi pedig jobban megértjük őket, ha megtisztelnek bennünk a saját álláspontjuk képviseletével), és megenyhülhetnek kicsit a felkorbácsolt indulatok

Mert bárhogy is alakuljanak a következő hónapok, bárki nyerje meg végül a választást, abban talán mindannyian egyetérthetünk, békében lenne jó egymás mellett élni ebben az országban. Egy olyan helyen, ahol jobban megértjük egymást. Ahol nem a másik iránt szított esztelen gyűlölködés a norma. Hanem éppen hogy a párbeszéd, a másik fél meghallgatása.